A Gaudiumtól a Samariáig

ĺgy karácsony táján van idő egy kicsit lassítani, vagy még több a koncert? Aki állandóan a zene ünnepkörében él, megérinti-e az ünnep varázsa?

A nyár azért sűrűbb volt, hiszen tizedik alkalommal szerveztem a Régi Zenei Napokat. Mivel egyszemélyes koncertiroda vagyok, és a dramaturgiától a pénzszerzésig terjednek a teendőim, nem unatkoztam. Vannak segítőtársaim, de azért sok energiát vesz ki belőlem. Most nyugodtak a napjaim, túl vagyunk a Gaudium adventi hangversenyén, és a filharmóniai koncerteket leszámítva mondhatom, ünnepváró hangulatban leledzek. Meg aztán a karácsony mindig varázslat volt az életemben. Gyerekkorom óta mendikálni jártam, egészen harmincnyolc éves koromig, de már tíz éve hozzátartozik az életemhez, hogy a Gaudiummal adventi hangversenyeket adunk. Készült egy lemezünk is, igaz, tíz éve, a Cantica ad adventum. A gyerekeim egyébként a mai napig járnak mendikálni. Míg otthon laktak, együtt jártuk a várost, ez volt az ünnepvárásnak a legbelsőségesebb mozzanata. A mai „panellakó” emberek életéből sok egyéb mellett ez is hiányzik.

A zene szeretete a gyermekkorodban gyökerezik?

Kismagyaron születtem, és a házunkhoz közel volt a cigánysor, ahol abban az időben hat-hét cigánybanda is volt. Ezek a bandák este hattól tízig, éjfélig muzsikáltak, én pedig ott ólálkodtam körülöttük. Ha este nem találtak a szüleim, tudták, hol keressenek. Ezek voltak az első hangszeres zenei élményeim. Aztán kaptam egy hegedűt apámtól, és eljártam közéjük tanulni. Édesanyám szerint már két-három éves koromtól két főzőkanállal imitáltam a hegedülést, így nem volt nehéz kitalálniuk, milyen hangszert szeretnék. Aztán persze hűtlen lettem a hegedüléshez. De hogy az első találkozás mégis meghatározó, a fiam esete példázza, aki Németországban nagybőgős (ott is végezte el az egyetemet). Kétéves korában odament a zongorához, és a mély hangokat kezdte ütögetni, hogy ő a nagymedve. És bár hegedűsnek indult, nagybőgős lett belőle.

Mi következett a hegedű után?

Később gitározni tanultam, ugyancsak a kismagyari roma gitárosoktól. Volt egy zenekarunk, amelyet a tíz éve elhunyt színészbarátom, Holocsi Pista alapított, és négy évig zenéltünk, jártuk a környéket. Sajnos, hárman már halottak az akkori zenekarból. Aztán 1972-ben az Ifjú Szivekhez kerültem, ahol 2000-ig voltam. Itt alakult meg a Gaudium régi zenei együttes húsz évvel ezelőtt.

Hogyan kanyarodtál el a népzenétől a reneszánsz és a barokk zene felé?

A Szivekben a stilizált népzene dívott akkoriban. A hetvenes években indult a táncházmozgalom, amelyet szerettem ugyan, de énekesként kissé távol állt tőlem. Adottságaimhoz, hangomhoz a régi korok zenéje állt közelebb. 1978-ban Pozsonyban hallottam játszani az Ex Antiquist együttest. Kopasz Csilla volt a műsorvezető, aki öszszehozott Czidra Lászlóval, a magyarországi régi zenének a keresztapjával. A katonaságom alatt is tartottam vele a kapcsolatot, s kértem, állítson össze egy dalcsokrot, és hangszerelje, amit az Ifjú Szivek műsorába be tudunk iktatni. Ez ugyan nem jött össze, de a barátság megmaradt. Amikor megalapítottuk a Gaudiumot, Czidra László sokat segített; kottaanyagokkal, előadói tanácsokkal látott el. Neki is köszönhetjük, hogy a Gaudium létrejött.

Az Ifjú Szivek előtt a Szlovák Filharmónia kórusában énekeltél.

Nehéz döntés előzte meg a lépést: a belügyesek ugyanis a rendszerváltás előtt elvették az útlevelemet, állandóan zaklattak, ajánlatokat tettek, külföldi újtaim mindig a levegőben lógtak. Nem bírtam cérnával, kiléptem, és átmentem az Ifjú Szivekbe. Óriási szerencsém volt. Az európai turnék ugyan hiányoztak, de itt egyedülálló hangszereket sikerült beszerezni. Az akkori Csehszlovákiában nem volt olyan régi zenei együttes, amelynek olyan hangszerállománya lett volna, mint nekünk. Sajnos, 2000-ben a Ghymessel együtt a Gaudium is kikerült az együttesből, a hangszerek ottmaradtak, újra kellett kezdeni mindent. Ezek ma már megvehetetlen darabok, hiszen volt olyan furulya, amely akkor ötezer márkába került.

Arra az időszakra, gondolom, szívesen emlékszel vissza.

Hetvenkettőben kerültem oda szólistának, bár egy ideig a kórusban is énekeltem. Révay Aladár barátom (aki már szintén eltávozott azóta) jött az ötlettel, szervezzünk a magyar diákoknak ifjúsági hangversenyeket. 1976-ban született meg A népdaltól az áriáig c. műsor, később a Gaudium együttessel dolgoztuk ki a dramaturgiai tervet egy ötciklusú hangversenyre. ĺgy járta be Dél-Szlovákiát a Három évszázad zenében és irodalomban, a Bartókról Bartókért és a régi korok zenéje. Bejártuk a magyar iskolákat a Bodrogköztől a Csallóközig. Merem állítani, hogy a szlovák diákok sem kaptak ilyen jellegű „zenei nevelést” akkoriban és azóta sem. Nagyon szép feladat volt, még akkor is, ha hideg kultúrházakban és iskolákban léptünk fel. Talán ezek a legszebb mozzanatai a Szivekbeni ténykedésemnek. Remélem, a Szivekben egyszer átértékelik az akkori döntést, mert ezek az ifjúsági hangversenyek roppant fontosak voltak.

Somorja kisváros, mégis méltó helyszíne egy immár évtizedes fesztiválsorozatnak, amely nyilván rengeteg munkával, szervezéssel jár.

Minden fesztivált egyéves kemény munka előz meg. Somorján aránylag jók a körülmények, a város vezetése, lakossága is megértő, ezért is lehetett idén a tizedik évfolyamot megrendezni. A város inspirál. A Samaria megrendezésére a Gaudium ösztönzött, az együttest ugyanis többször hívták külföldi fesztiválokra, régi zenei napokra, és úgy gondoltam, hogy ezt itt, Somorján is meg lehet valósítani. Elég jól ismerem a környező országok zenei életét. A színvonal pedig információ kérdése; kézenfekvő, hogy igyekszem a külföldi és a hazai zenei élet legjavát meghívni.

Mi szerzi a legtöbb örömet, megbecsülik-e a munkádat?

A legnagyobb elismerés, hogy azok a fiatal előadóművészek, akik 1992-ben még a Régi Zenei Napok zenei táborában vettek részt, ma már elismert előadók. Gondolok például Michal Fahérra, Kopperman Róbertre, vagy a fiamra, Németh Matyira. Jó szembesülni vele, hogy azok a gyerekek ma kész művészek. A Régi Zenei Napok a fiatal zenészek fóruma is volt. Említhetem például Papp Laci hárfaművészt, aki most a bécsi opera hárfása. Másrészt örömmel tölt el a tudat, hogy az emberek jól érzik magukat ezeken a hangversenyeken, és jók a visszhangok. Persze Somorja kisváros, és ennek ellenére sok dolog történik itt. Ha kicsit nagyobb lenne az anyagi támogatás, nyilvánvaló, hogy lehetne még sok szép dolgot csinálni. Hogy egyáltalán belefogtam a Somorjai Régi Zenei Napok szervezésébe, két nevet meg kell említenem. Az egyik az Ifjú Szivek egykori menedzsere, motorja, Kaiser Karcsi barátom, akitől sokat tanultam. A másik Botló Tibor barátom, aki sokat segített, s akivel jó párost alkottunk. Amikor nagyon fáradt voltam, ő akkor is rugdalt. Az első fesztiválra például húszezer kornánk volt, és olyan szereplőket hoztunk, mint a bécsi Consorcium Musicale, a Camerata Hungarica vagy a Musica Aeterna. Anyagilag ráfizettünk, de nem adtuk fel.

Terveid?

Szeretném szlovákiai magyar költők megzenésített verseit CD-re vinni, és egy önálló, 16-17. századi dalokból álló hanghordozót készíteni. Amíg a hangom bírja.

Említetted a fiatalokat. Hogyan lehetne megakadályozni a fiatal tehetségek elvándorlását?

A folyamat visszafordíthatatlan, de a fiatal tehetségek megérdemelnék, hogy itthon nagyobb teret kapjanak. A külföldi tartózkodás, a mindennapi élet elszakítja őket a szülőföldtől. Nagyon sok zenei rendezvény van itthon, amiket közpénzeken, állami támogatással szerveznek. Be kellene kódolni a szervezők agyába, szívébe, hogy meg kellene szólítani a fiatalokat, lehetőséget adni nekik itthon is. Hogy érezzék, tudunk róluk, számon tartjuk őket.