A focicsapat, amelynek játékosai temetőt takarítanak

A gyöngyöspatai cigánytelepen nőtt fel, ott kezdte el kergetni a labdátSomogyi Tibor felvételeHonnan jött az ötlet, hogy megalapítsa a cigány válogatottat?

1989-ben meghalt Farkas János, a Vasas világhírű játékosa, ő lőtte azt az emlékezetes gólt a braziloknak az 1966-os világbajnokságon. Jancsi egy egyszerű roma srác és egy csodálatos ember volt. 1992-ben a saját pénzemből megalapítottam a Farkas János Alapítványt. Ezzel egyrészt előtte tisztelegtem, másrészt az volt a célom, hogy a Magyarországon élő tehetséges roma fiatalok számára lehetőséget adjak arra, hogy futballozhassanak.

Kiktől kapott segítséget mindehhez?

1995-ben megkerestem Benkő Lászlót, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) akkori elnökét. Egyszerűen bementem a szövetség székházába, nem volt időpontom, kapcsolatom hozzá, nem is ismertem. A titkárnő nem is értette, mit szeretnék, de éppen akkor jött ki az irodából egy férfi, akiről kiderült, hogy nem más, mint Benkő úr. „Mondjad, mit szeretnél, te cigánygyerek?” – kérdezte tőlem. Rögtön megtaláltuk a közös hangot. Elmondtam neki, hogy szervezni akarok egy tornát, ahol romagyerekek focizhatnának. Tetszett neki az ötlet, március 15-ét választottuk időpontnak, mégis csak az a szabadságharc ünnepe. Balassagyarmaton rendeztük meg a bajnokságot, ahová 14 megyéből jöttek gyerekek, körülbelül ötszázan.

Csak cigány gyerekek játszhattak?

Nem. Volt, aki hozta a barátját, aztán ráfogta, hogy ő is cigány. Én persze láttam, hogy nem az, de ha ők azt mondják, akkor legyen. Nem tiltakoztam. Rendben lezajlott a torna, aztán a végén Puskás Öcsi bácsi kihívott egy meccsre. Azt mondta, hogy ezek közül a srácokból közül szedjük össze a legjobbakat. Ő a magasakat választotta, nekem maradtak az alacsonyak, mégis 3:2-re megvertem a gyerekeimmel az ő csapatát. El is kezdett kergetni a pályán, hogy „szétrúgom a fenekedet, cigánygyerek”. Aztán megveregette a vállamat: „látom, jó szemed van” – mondta.

Ezekből a fiúkból lett aztán a cigány válogatott?

Igen, ekkor kezdődött a cigány válogatott korszaka. Kalandos időszak volt. Az első meccsünket az osztrák válogatottal játszottuk, nagyon megvertük őket, 17-ig számoltuk a gólokat. Aztán elmentünk Nagymegyerre, ahol 3:2-re nyertünk a szlovákok ellen, az erősebb ellenfél volt. Utána Bulgáriába utaztunk, ott is nyertünk. Jött is egy követségi titkár, hogy a Szófia Górnik vissza akar vágni, mert megvertük a bolgár cigányválogatottat. Annyira vissza akartak vágni, hogy az egyik játékosunkat leütötték, félbe is szakadt a meccs. Végül folytatódott, és rúgtunk is nekik négy gólt, így lett 5:1 a javunkra. Meghívtuk őket Pestre, ahol a Vasas-pályán is balhé volt. Akkor éppen Vágner Lászlót (egykori, az 1998-as világbajnokságot is megjárt magyar játékvezető – a szerk.) akarták megverni, mert megadta a harmadik gólunkat, úgyhogy ő inkább tíz perccel korábban lefújta a meccset. Persze nyertünk, és jó barátok lettünk, nem volt ebből semmi gond. Aztán elutaztunk Romániába, de az sem sült el valami jól. A Steauával játszottuk volna a döntőt, de közben hatalmas tömegverekedés tört ki a bukarestiek és a nagyváradiak között. Igaz, minket nem bántottak. Annyira elhúzódott a verekedés, hogy el kellett indulnunk Magyarországra, le sem játszottuk az utolsó meccset. Nem is baj, még a végén minket is megvertek volna. Aztán jöttek sorban a mérkőzések, a szlovénok, horvátok, bosnyákok, csehek ellen. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor a román cigánykirály eljött a legjobb csapatával Gyulára, de mi rúgtunk nekik egy hetest. Egyébként akkor nevezték ki Dr. Bozóky Imrét az MLSZ elnökévé, akinek az első útja éppen Gyulára vezetett.

Kikből álltak az ellenfelek csapatai?

Mindig korosztályos csapatok voltak. Vagy a különböző országok 19–20 éves korosztályos válogatottjai, vagy hozzánk hasonlóan kisebbségi válogatottak. A nemzetközi szabályok szerint nálunk most is mindenki 20 éven aluli, mindig csak három 23 éves játékosunk van.

Szinte minden meccsüket megnyerték. Mi a csapat mérlege?

Egy meccset veszítettünk el, és egy döntetlent játszottunk az elmúlt tizenkét év alatt. Az említett, osztrákok elleni meccs óta 94 nemzetközi találkozón szerepeltünk, elsősorban a Magyarországgal határos országok válogatottjaival, de játszottunk már Litvánián keresztül Brazíliáig mindenkivel. Ezek egy része oda-vissza találkozó volt, másik része egy-egy jelentős nemzetközi torna alkalmából zajlott. Legsikeresebb évünk talán 2006 volt, amikor a 19 éves korosztályos válogatottunk Finnországban 30 csapat közül megnyerte a Helsinki-kupát. Ez korábban egyetlen magyar csapatnak sem sikerült. Tavaly decemberben ugyanez a válogatott Brazíliában is megnyert egy tornát hazai és nemzetközi élcsapatok előtt. Aztán részt vettünk a horvátországi „Mini Roma Világbajnokságon” is, ahol csak a második helyet sikerült megszereznünk, bár veretlenek maradtunk. Jó lenne folytatni ezt a sikersorozatot.

Volt valami személyes motivációja, amiért belefogott ebbe a csapatépítésbe?

Persze, nekem már iskolás koromban is csapatom volt. A gyöngyöspatai cigánytelepen, ahol felnőttem. A környékbeliekkel egymás ellen futballoztunk, de akkor még szó sem volt arról, hogy cigányok csak cigányokkal, magyarok csak magyarokkal focizhatnának együtt.

Kik támogatják a csapatot?

Eleinte az MLSZ kitüntetett figyelmet fordított a csapatra. Amikor Bozóky urat leváltották, azt gondoltuk, olyan ember kerül a szövetség élére, aki a magyar futballnak még jobbat akar. Kisteleki István el is vitt ebédelni, mindent megígért. De ebből semmi sem lett. Már szerelést sem kapunk, és az évi ötmillió forintos támogatásunkat idén háromra csökkentették. A szövetséggel való kapcsolatunk ma már ott tart, hogy amikor kapott gól nélkül megnyertünk egy kupát Brazíliában, akkor még csak nem is gratuláltak. Sőt, hiába próbálom keresni őket, elérhetetlenek a számomra. Ezen kívül egy zsidó szervezet támogat minket, amelytől évente 500 ezer forintot kapunk. Lemegyünk vidékre, játszunk egy meccset, és ha a környéken van zsidó temető, akkor azt a játékosok szépen rendbe teszik, kitakarítják. Sajnos azonban egyelőre ezt a pénzt sem kapjuk meg, ugyanis az MLSZ-nek utalták, de a szövetség nem küldte tovább nekünk. Emellett vannak még magánszemélyek, akik fedezik a költségeinket.

Kik ők?

Abban állapodtam meg velük, hogy ezt nem hozom nyilvánosságra.

Milyenek a cigány válogatott mindennapjai?

Korábban magam jártam a vidéket, kerestem a tehetségeket. De ma már minden megyében van egy segítőm, aki rögtön tájékoztat, ha talál valahol egy ígéretes gyereket. Egyébként havonta kétszer gyűlünk össze, és edzünk a Puskás Stadion melletti edzőpályán. Általában edzőmeccseket játszunk, többnyire a Honvéd ellen szoktunk focizni, de a Fradi vagy a Budaörs is szívesen jön játszani velünk.

Nem gondolt arra, hogy olyan futballiskolát is létrehozhatna, amilyen például a Sándor Károly Akadémia?

Dehogynem. De ez irreális elképzelés. Tervezném, de nincs miből. Egyelőre felvettük a kapcsolatot a Honvéddal, az Illés Béla Futballakadémiával, és Orbán Viktor is felajánlotta, hogy harminc cigánygyereket szívesen látnak a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Az MTK-val nincs valami jó kapcsolatom, még sosem sikerült megközelítenem, vagy akárcsak telefonon is elérnem Várszegi Gábort. Együttműködési megállapodást próbálunk kötni akikkel csak lehet, szerencsére jó a kapcsolatom a megyei labdarúgó szövetségekkel, megyei vezetőkkel, polgármesterekkel. Egyébként lehetne pályázni akadémiára EU-s pénzből, de erre a témára már Járóka Lívia (a Fidesz EU-képviselője – a szerk.) is bejelentkezett, aki rögtön a saját apját akarta megtenni igazgatónak, de nem hagyta volna ki a vezetésből a férjét és az öccsét sem… Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt milyen alapon gondolja, azt felelte, ők mindnyájan értenek a focihoz.

A kisebbségi válogatottból átkerülnek játékosok a magyar klubokhoz is?

Igen, az elmúlt két évben ez kezd gyakorlattá válni. Legutóbb éppen Lakatos Bélát igazolta le a Diósgyőr, de a Vasasban játszó Lázok Jánost is mi fedeztük fel. Az NB II-ben 25–30 gyerekünk futballozik (Bőcsön, Pápán, Pécsett, Kazincbarcikán), akár név szerint is fel tudom sorolni őket.

Ön szerint a cigány fiatalok még mindig hátrányos helyzetben vannak a futball területén?

Sajnos igen. Ahhoz, hogy egy tehetséges cigány fiatal meghatározó játékos lehessen bárhol, tízszer annyit kell letennie az asztalra, mint egy „magyarnak”. Én erre fel is készítem a gyerekeket. De ha már eljut arra a szintre, hogy fontossá válik egy csapatban, akkor barátai lesznek, és nem számít a korábbi hátránya. Nagyon sokat kell azonban tenniük ahhoz, hogy ide eljuthassanak.

Mit adhat a futball a cigányság számára?

Ahogy a magyarságot 85 évvel ezelőtt a trianoni békeszerződéssel elszakították a gyökereitől, úgy ezt a cigánysággal is megtették a hetvenes években, amikor felszámolták a cigánytelepeket. Megszűntek a grundok, a rétek, ahol egész nap rúgtuk a labdát, cigányok, magyarok. Pedig a sport emberformáló erő, tartást ad. Az edzéseket is azért tartjuk a Puskás Stadionban, hogy amikor a gyerek hazamegy a falujába, azt mondhassa: „tegnap a Puskás Stadionban játszottam”. El kell hitetni velük, hogy ők a legjobbak. Minden meccs előtt három esküt kell tenniük. Először felesküdünk a hazánkra. Másodszor felesküdünk arra, hogy sportszerűen játszunk. Harmadszor pedig felesküdünk arra, hogy nem ellenségnek, hanem ellenfélnek tekintjük azokat, akikkel szembekerülünk a pályán. Ennél a csapatnál nemcsak az edzőjüknek, hanem kicsit az apjuknak is kell lennem. Gyakran kapok olyan telefonokat, hogy „Pista bácsi, tessék nekem segíteni, nem akar velem szóba állni a csajom!”.

Ön szerint hogyan lehetne közelebb hozni egymáshoz a cigányságot és a magyarságot?

Nem kellene mást tenni, mint visszaadni az embernek a méltóságát. Mert mi az embernek a méltósága? A munka. Mindegy, hogy segédmunkás vagy orvos vagy, ha nincs munkád, akkor semmi vagy, egy roncs, egy halott ember. Kilencéves koromtól jártam napszámba. Később esténként kiraktam két-három vagont, máig megvannak a számlák. 270 forintot kaptam egy vagonért, ebből adtam 20 forintot a vasutasnak, hogy a legjobb vagonokat adja. ĺgy már 1971-ben építkeztem Gyöngyöspatán, felhúztam egy háromszobás összkomfortos lakást. Aztán letettem a gépkocsivezetői vizsgákat, még traktorra is, elkértem a cégtől a kocsit, mentem az erdőbe követ szedni. Később busszal hoztam fel a cigányokat a Fővárosi Építőipari Vállalathoz. Elkezdtünk teljesítménybérben dolgozni, úgyhogy kettőkor már mehettünk futballozni – másnap persze azt mondták, a cigányok nem dolgoznak. De azok, akik akkor lakást építettek maguknak a munkájukból, most megint nem tudnak hol dolgozni.

Gyakran találkoznak rasszista felhangokkal?

Szerencsére nem. A rasszista gyáva ember, aki csak falkában mer támadni. Egy becsületes magyar ember nem bántja az idegeneket, a romákat, hanem mindent megtesz azért, hogy ez az ország Magyarország legyen ötven év múlva is. Nem attól kellene félni, hogy több cigány vagy idegen lesz az országban, hanem attól, hogy túl kevés a becsületes magyar ember. Ki lehet innen zavarni a zsidókat vagy a cigányokat, de ez nagy tévedés, mert mi együtt élünk, dolgozunk ebben az országban, zsidó magyarokként, cigány magyarokként. Egy szlovákiai magyar is becsületes állampolgár akar lenni, aki büszke arra, hogy magyar nemzetiségű. Ha nem mondhatom el magamról, hogy cigány vagyok, akkor hontalan vagyok, de ugyanez érvényes egy szlovákiai magyarra is. Ha viszont azt mondják rám, hogy nem vagyok magyar, akkor miért kellett a katonasághoz bevonulnom, miért kellene adót fizetnem? Egyébként nézzük meg, mit tettek velünk a Habsburgok. Mária Terézia leromboltatta a várainkat, aztán vérbe fojtották a szabadságharcot, kivégezték a nemeseinket – ma pedig sógorokként beszélünk róluk. A Magyarországon született romáknak mégsem adunk jogot a munkához. Helyette adunk segélyt

Sokan erre azt mondják, hogy a cigányok nem is akarnak dolgozni.

Sok cigánynak viszont más a tapasztalata. Például betelefonálsz egy munkahelyre, hogy van-e még munka. Azt felelik, van. Aztán elmész a munkahelyre, és megkérdezed a portán, hogy van-e még munka. És akkor már azt mondják, nincs. Vagy ott van az olaszliszkai eset. Őrült, buta emberek meggyilkolták azt a tanárt. De ha engem itt a sarkon összevernek „fehér” magyarok, akkor azért az egész magyarság bűnös? Engem miért büntetnek meg Olaszliszka miatt?

Egerszegi Krisztina és Nagy Tímea társaságában Ön az egyik jelöltje a Prima Primissima Díjnak sport kategóriában.

Még azt sem tudom, hogy ki javasolt. Éppen Boszniában voltam, telefonon tudtam meg, hogy jelöltek. Letettem a telefont, de már megint csörgött. Még fel sem fogtam. Fantasztikus érzés, hogy két ilyen sportolóval említenek egy lapon. Óriási megbecsülés ez a cigányság számára, a labdarúgás számára, és a cigány labdarúgás számára egyaránt. Ez nem az én megbecsülésem, hanem mindenkié, aki valaha velünk dolgozott, egyedül ezt soha nem tudtam volna végigcsinálni. Ezt az országot is fel lehetne építeni közösen, de most csak zsiványság van. De nem ám olyan zsiványok vannak, mint Rózsa Sándor, aki adott a szegényeknek. Most rablók vannak.