A CERVANOVÁ-ÜGY

1976. július 9-én a szenckirályfai pataknál megöltek egy fiatal lányt és bár a gyilkosságért már másodszor is ugyanazokat a személyeket ítélte el a bíróság, teljes bizonyossággal senki sem tudná megmondani, mi történt azon a huszonhét évvel ezelőtti nyári éjszakán. Csupán annyi biztos, hogy július 14-én helybeli lakosok egy lány holttestét találták a vízben, a nyomozás során kiderült, hogy az áldozat a húszéves Ľudmila Cervanová, a Comenius Egyetem orvosi karának diákja. A lányt július 9-én éjszaka fél tizenegy tájban látták utoljára, amikor a pozsonyi Unic egyetemi klub diszkójából távozott és a buszmegállóról ismeretlen férfiak erőszakkal vitték el. A lány szülei először azt hitték, hogy Ľudmila a barátjához utazott Kassára, de amikor kiderült, hogy oda nem érkezett meg, bejelentették az eltűnését és kezdetét vette a nyomozás. Az első gyanúsított a Comenius Egyetem testnevelési karának egyik hallgatója J. H. volt, de őt kilenc havi előzetes fogva tartás után szabadon engedték, mert hihető alibivel szolgált. Később a nyomozók letartóztattak egy iráni származású egyetemi hallgatót, aki tizenegy honfitársával együtt merényletet kísérelt meg Reza Pahláví sah ellen, amiért politikai menedékjogot kaptak Csehszlovákiában. Ezt a férfit azonban a nyomozóktól átvette a titkosszolgálat, ettől kezdve nyoma veszett. A vizsgálat a szálon nem folytatódott és az üggyel foglalkozó nyomozókat is leváltották.

A hét nyitrai vádlott

Öt évvel a gyilkosság után, 1981 júniusában anélkül, hogy a közvélemény bármit tudott volna a nyomozás állásáról, a rendőrség hét, akkor 28, a gyilkosság idején 22 éves nyitrai férfit tartóztatott le, akiket Ľudmila Cervanová megerőszakolásával és meggyilkolásával gyanúsítottak, majd egy évvel később vádat emeltek ellenük és el is ítélték őket. A Pozsonyi Kerületi Bíróság 1982. szeptember 22-én kihirdetett ítélete alapján a fiatalemberek a gyilkosság napján ugyanabban a pozsonyi Unic klubban mulattak, ahol Cervanová. Egyiküknek, Miloš K.-nak megtetszett a lány. Elhatározták, semmiképp nem engedik haza, ezért amikor a lány önként nem akart velük menni, Miloš K. és Milan A. erőszakkal az autójukba hurcolták, amelyet Roman B. vezetett és vele együtt a kocsiban ült még František Č. is. A társaság egy pozsonyi, Vavrínska utcai házba ment, ahol az elítéltek egyike lakást bérelt. Később ide jött utánuk Stanislav D., Juraj L. valamint Pavol B. is. A lakásban a vádirat szerint valamennyien ittak, majd Juraj L. kötelet hozott a fürdőszobából, Miloš K. Milan A. és Stanislav D. megkötözték a lány kezeit és valamennyien megerőszakolták. Ezután szabadon akarták engedni, de Ľudmila Cervanová megfenyegette őket, hogy feljelentést tesz ellenük, ezért úgy határoztak, hogy megölik. Sorsolással döntötték el, ki hajtja végre a gyilkosságot, aztán betömték a diáklány száját, hátrakötötték a kezeit, a kocsiba rakták és Szenckirályfára vitték, ahol a patakba dobták. Itt találták meg négy nap múlva a holttestet a helybeli lakosok.

Bűnügy vagy politikai ügy?

A bíróság mind a hét vádlottat bűnösnek találta és emberrablás, nemi erőszak valamint gyilkosság miatt négytől huszonnégy évig tartó szabadságvesztésre ítélte, bár az ügyész halálbüntetést kért. Az ügyet lezárták, a nyilvánosság megnyugodott és az elítéltek hozzátartozóin kívül évekig senki nem feszegette, mennyi mulasztás történt és kétely merült fel az eljárás során. Az az orvos szakértői vélemény, miszerint a lányt halála előtt nem erőszakolták meg, például el sem hangzott a bíróságon, de a vádlottakat nemi erőszakért is elítélték. A vád koronatanúja, Veronika Z. többször is visszavonta vallomását, végül a jegyzőkönyvekbe az került, hogy a gyilkosság éjszakáján Revišťské Podzámčieból, egy csónaktúráról felutazott Pozsonyba az Unic klubba, itt szemtanúja volt Cervanová elrablásának és még hajnalban vissza is utazott a táborba – anélkül, hogy távollétét ott bárki észrevette volna. Egy, annak idején az igazságszolgáltatás területén dolgozó, neve elhallgatását kérő személy szerint az ügyet a legfelsőbb politikai körökből kísérték figyelemmel. A nyomozás állásáról rendszeresen kellett tájékoztatni Gustáv Husákot, aki maga is sürgette az ítélet kihirdetését. A csehszlovák belügyminiszter helyettese, Ján Pješčák ugyancsak kapcsolatban állt a nyomozókkal és kitüntetett figyelemmel követte az egész eljárást.

Kikényszerített vallomás?

A bíróság leginkább a vádlottak vallomásaira támaszkodott, bár ők maguk azt állították, a vallatás során kényszerítő eszközöket alkalmaztak velük szemben. Később, az ítélet ellen benyújtott fellebbezésekben is hivatkoztak a lelki terrorra, a verésekre, de a Szlovák Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Bírósága alaptalannak ítélte ezeket a vádakat, mert mint az egyik határozatban áll, a „kihallgatott rendőrök cáfolták az elítéltek állításait”. A bíróság nem vette figyelembe azokat a tanúvallomásokat sem, amelyek alibit szolgáltathattak volna a vádlottaknak Az Unic klubban ugyanis a gyilkosság éjszakáján a hét fiatalember közül csak Milan A. és František Č. tartózkodott, két francia állampolgárságú lány társaságában. Ezek a lányok egy pozsonyi barátnőjüknél, M. A.-nál voltak látogatóban, vele együtt mentek el a diszkóba és hajnalban a két szóban forgó fiatalemberrel távoztak annak lakására – ami az ő esetükben kizárta volna, hogy ugyanabban az időben egy másik lakásban lehettek. Ugyanilyen kérdéses Pavol B. részvétele a gyilkosságban, mert a kocsija, amivel a vádirat szerint a Vavrínska utcai lakásba, majd a szenckirályfai patakhoz szállította Ľudmila Cervanovát, több tanú szerint épp üzemképtelen volt abban az időben. A hét fiatalember hozzátartozói többször is panaszt nyújtottak be az ügyben, de csupán annyit értek el, hogy ellenük is eljárás indult állami szervek elleni támadás miatt. (vrabec)