2010 a fordulatok éve volt a belpolitikában

Az év kamionossztrájkkal indult, a fuvarozók a január elsején életbe lepő útvámrendszer ellen tiltakoztak. Előbb két vámmentes hetet sikerült kialkudniuk a kormánytól, majd sikerült elérniük azt is, hogy csökkent a gázolaj jövedéki adója – ez jelentősen csökkentette az üzemanyag árát. A fuvarozók pár nappal korábban alakult érdekvédelmi szervezete, az UNAS elérte azt, amivel az ellenzék több évig hiába próbálkozott: meghátrálásra kényszerítette Robert Fico miniszterelnököt.

Az év egyik legizgalmasabb eseménye január 2-án történt, amikor a szlovák rendőrség robbanóanyagot „küldött” Dublinba egy szlovák utas csomagjába rejtve. Az ártatlan utast a szlovák figyelmeztetés után az ír rendőrség letartóztatta robbanóanyaggal való visszaélés miatt. A robbanóanyag egy gyakorlat során került a csomagba, a rendőrkutya meg is találta, ám a rendőr elfelejtette kivenni a poggyászból, a gépet pedig hagyták elrepülni az utassal, és csomagjában a robbanóanyaggal együtt. Az ellenzék természetesen Robert Kaliňák (Smer) fejét követelte, sikertelenül, az ügybe csak az idegenrendészet vezetője, Tibor Mako bukott bele.



Választás 2010

Az év eseménye természetesen a parlamenti választások voltak. A hivatalos kampány ugyan csak májusban kezdődött, de a pártok közti küzdelem már januárban. Robert Fico (Smer) előhúzta az SDKÚ 2005-ös pártfinanszírozási ügyeit. Feltehetően ezzel „alapozta meg” ellenzéke győzelmét, az SDKÚ ugyanis lépéskényszerbe került, Mikuláš Dzurinda pártelnök kénytelen volt lemondani listavezetői és egyben miniszterelnök-jelölti pozíciójáról, amelybe még 2009 nyarán választották meg az SDKÚ belső választásán. Ezzel lehetővé vált Iveta Radičová visszatérése: ő lett pártja miniszterelnök-jelöltje.

Az már korán eldőlt, hogy a választások előtt nem lesz széles jobboldali koalíciós szerződés, ezt a KDH nem támogatta. Az is nyilvánvaló volt, hogy az MKP egyedül indul a választásokon. Sokáig kérdéses volt azonban, hogy létrejön-e egy Híd-SaS-SDKÚ koalíció, esetleg kiegészítve az OKS-szel, amelyre Dzurinda lemondása után nyílt lehetőség. Utolsóként az SaS nyilatkozott, mely egyedüli pártként elutasította ezt a választási koalíciót. Richard Sulík pártelnök az SDKÚ finanszírozási botrányával indokolta a döntést. A Híd viszont felvette választási listájára az OKS négy jelöltjét. Ők a preferenciaszavazatoknak köszönhetően be is kerültek a parlamentbe.



Az MKP és a HZDS búcsúzott

A választások előtti felmérések szerint az akkori kormányoldal és az ellenzéke között az esélyek meglehetősen kiegyenlítettek voltak, de az ellenzéki oldalon volt a több bizonytalansági tényező. Biztos befutónak ugyanis csak az SDKÚ és a KDH számított, bár általában az 5 százalékos küszöb felett szerepelt az SaS, a Híd, és az MKP is. Az MKP bejutásában kevesen kételkedtek, mondván, stabil a szavazóbázisa, az SaS és a Híd eredménye azonban kérdéses volt, igaz, az SaS bejutását februártól a felmérések alapján szinte biztosra lehetett venni. Ehhez képest az SaS és a Híd jutott be, az MKP viszont nem érte el a szükséges 5 százalékot.

A kormányoldalon a Smer jó szereplése volt megkérdőjelezhetetlen, csak az volt a kérdés, átlépi-e a 40 százalékot, és lesz-e kivel kormányt alakítania. Az eredmény ismert: az SNS ugyan hajszálnyival bejutott a parlamentbe, Vladimír Mečiar és pártja, a HZDS kimaradt.



Gyors kormányalakítás



A meglepő választási eredményt viszonylag tempós kormányalakítási tárgyalások követték. A négy jobboldali párt már három nappal a választások után írásban szögezte le, hogy megkezdi a tárgyalásokat. Ehhez szűk többségük volt, 79 képviselői helyet szereztek. A koalíciós szerződés is viszonylag gyorsan megszületett, a pártelnökök és a miniszterelnök-jelölt Iveta Radičová július 6-án írták alá. A kormányfőt július 8-án nevezte ki Ivan Gašparovič köztársasági elnök. A pártok 5-4-3-3 arányban osztoztak a miniszteri posztokon, a Hídnak azonban novemberig várnia kellett harmadik kormánytagjának kinevezésére, ekkor alakult újra a Fico-kabinet által megszüntetett környezetvédelmi minisztérium.

Gyorsan jöttek a botrányok is



Az első botrány már szeptemberben kipattant, kiderült ugyanis, hogy a Hayek Consulting cég állami támogatásokat kapott a Fico-kormány idején, sőt egy szerződést már az új kormány megalakulása után írt alá az egyik állami ügynökséggel, amely Martin Chren (SaS), a gazdasági minisztérium államtitkárának hatáskörébe tartozik.

Az ügy kapcsán lemondott Ivan Švejna (Híd), a közlekedési minisztérium államtitkára, a Hayek Consulting korábbi résztulajdonosa.

A másik, ennél jóval súlyosabb botrány a főügyészválasztás volt. A koalíciónak az első választási forduló alkalmával nem sikerült közös jelöltben megállapodnia, a Smer a jelenlegi főügyészt, Dobroslav Trnkát jelölte a posztra. Szintén őt jelölték egyes SDKÚ-s képviselők is, miközben Iveta Radičová kormányfő kijelentette: lemond, ha a parlament ismét Trnkát választja főügyésszé. A decemberi második fordulóra már lett közös ellenzéki jelölt, Jozef Čentéš, ennek ellenére hajszál híján Trnka győzött, hat kormánypárti képviselő ugyanis nem a kormánypártok jelöltjére szavazott.

A kormánypártok egymást vádolták, és máig nem derült fény arra, ki volt a hat átszavazó képviselő. Az új főügyészt várhatóan csak tavasz végén választja meg a parlament, akkor már nyílt szavazással, ehhez törvénymódosításra lesz szükség.