Környezeti feltételek

A gyomirtásban alapelv, hogy a szereket akkor kell alkalmazni, amikor a hatóanyagukra a növények a legérzékenyebbek. Az egyéves gyomnövények esetében a fiatal, kisebb növény érzékenyebb, mint a kifejlett egyed. Más a helyzet az évelő gyomoknál, amelyeknél az alkalmazás sikeréhez arra van szükség, hogy a hatóanyag a növény föld alatti részébe, gyökereibe is megfelelő adagban jusson el. Ezért a gyomirtószer alkalmazására azt az időpontot válasszuk, amikor az évelő gyomnövény már kellő nagyságú levélzetet növesztett, ezeken ugyanis jóval nagyobb mennyiségű szer tapad meg, s jut el a növény föld alatti részeibe is. A nem megfelelő érzékenység időpontjában való alkalmazás a gyomirtás sikertelenségének egyik leggyakoribb oka. A tapasztalatok szerint a gyom-irtószereknek csupán egyharmada kerül optimális időben a növényekre, a többség vagy túl korán, vagy túl későn kerül alkalmazásra.

Szelektivitásuk alapján a gyom-irtószerek két nagy csoportba oszthatók. Vannak olyanok, amelyek csupán egyes növényfajokra hatnak (szelektívek), s vannak olyanok, amelyek a teljes növényzetet elpusztítják (nem szelektív totális szerek). A gyomirtószerek szelektivitása ugyanakkor nagyban függ a készítmény adagolásától is, jelentős mértékű túladagolás esetén ugyanis a kultúrnövényeket is károsítja. Meghatározott adagolási szint fölött a legtöbb szelektív gyomirtó-szer már nem lesz szelektív.

A szelektivitás mértékét az alkalmazás környezeti feltételei is jelentősen befolyásolják. A levegő hőmérséklete közvetlenül befolyásolja a gyomirtószer hatásfokát, a hőmérséklet növekedésével arányosan növekszik a hatás gyorsasága is. Az MCPA alapú készítményeknek például 10 foknál alacsonyabb hőmérsékleten gyengébb a hatásuk, ugyanakkor 24 fok felett már a kultúrnövényt is megégethetik. Az évelő gyomoknál ugyan gyorsabban elhalnak a föld feletti részek, azonban a hatóanyag föld alatti részekbe való beszivárgása korlátozott, így a növény nem pusztul el teljesen, s később regenerálódik.

A talaj nedvessége úgyszintén jelentős mértékben hat a gyomirtószerek hatásfokára. A száraz talajban a szerek nem hatnak, nedves közegben viszont növekszik aktivitásuk. Optimális hatásfokot ezek a szerek a talaj 50-60 százalékos nedvességtartalmánál mutatnak. A talaj fajtája szintén befolyásolja az alkalmazott készítmények hatásfokát. A könnyű homokos talajokon inkább csökkentett adagok alkalmazása javasolt, mivel a szer könnyen kimosódik a talajvízbe, jóval nagyobb a fitotoxicitása. A nehéz agyagos talajok, amelyeknek nagyobb az abszorpciós képességük, jóval erősebben kötik meg a hatóanyagokat, ezért itt nagyobb adagok alkalmazása javasolt. Érdekes viszonyt mutat a talaj humusztartalma és a gyomirtószerek hatásfoka közötti kapcsolat. A magas humusztartalom leköti a hatóanyagok jelentős részét. Némely magasan per-zisztens hatóanyag alkalmazásakor a talaj humusztartalmának szintje kötelezően meghatározott, alacsonyabb humusztartalom esetén a szer a nagyfokú fitotoxicitás miatt nem alkalmazható.

A szél ereje köztudottan közvetlenül befolyásolja az alkalmazás minőségét. Erősebb szél (4m/s) elhotrdja a permetlét, a sszer nem kerül pontosan a helyére, ennek következtében a készítmény hatásfoka is jelentősen csökken, sőt a környező növényzetre kerülve azt károsíthatja.

A kisebb eső általába nem befolyásolja számottevően a gyomirtószer hatásfokát. Preemergens (vetés előtti) alkalmazáskor ráadásul még javíthatja is a talaj felső rétegére kijuttatott hatóanyag szétterülését, beszívódását. A száraz talajon a készítmény a felszínen marad és gyorsabban inaktiválódik. A posztemergens (kelés utáni) alkalmazáskor hozzájárulhat a szer jobb szétterüléséhez a leveleken, segítségével eljuthat a levélhüvelyekbe, ahonnét könnyebben felszívódik. A heves esők azonban kedvezőtlenül hatnak a gyomirtószerek hatásfokára. A talajherbicidek jóval mélyebbre bemosódnak a talajba, ahol már nem hatnak a kelő gyomokra. A sebes esők különösen az EC formulációban kijuttatott készítményekre hatnak rendkívül kedvezőtlenül. Posztemergens alkalmazáskor a sebes eső lemossa a levelekről a készítményt. A legtöbb gyom-irtószer hatásfokát az alkalmazás időpontja után egy órával később kezdődő eső már nem befolyásolja. Ennek ellenére az esős időszakban nem ajánlott a gyom-irtószerek kijuttatása. Úgyszintén nem ajánlott közvetlenül az eső utáni vagy erős reggeli harmatképződés utáni kezelés. Figyelembe kell venni azt is, hogy a hosszantartó esőzések következtében a viaszréteg vastagsága a növényeken csökken, ezért az ilyen időszak utáni közvetlen alkalmazás fito-toxicitást eredményezhet a kezelt növényzeten.

Száraz feltételek között a gyomirtószerek hatásfoka alacsonyabb, míg a megfelelő páratartalmú környezetben javul a hatásfokuk, ugyanakkor a kultúrnövények is érzékenyebbé válnak a szer hatóanyagára. Szárazságkor a növények ellenállóbbak a gyomirtószerekkel szemben, ezért nagyobb adagokkal kell permetezni.

A napsugárzás intenzitása elsősorban a fotoszintézisre ható gyomirtószerek hatásfokát befolyásolja. Gyakorlatilag szoros összefüggésben áll a hőmérséklettel. Érvényes, hogy a fotoszintézisre ható szerek sötétben nem ártanak a növényeknek. Felhős időben ezeknek a szereknek a hatásfoka jelentősen csökken.

A gyomirtószerek alkalmazásának hatékonyságát a permetlé alapját képező víz tulajdonságai is nagymértékben befolyásolják. Ezen a téren elsősorban a víz keménységének, pH-értékének és szennyezettségének van számottevő jelentősége. Ezek a tulajdonságok némely esetben a készítmény hatóanyagának semlegesítését is okozhatják. A glifoszát hatásfokát például jelentős mértékben csökkenthetik a vízben található aktív agyagszemcsék. Ennek ismeretében megkérdőjelezhető a szennyezett külszíni vizek permetezési célokra való kihasználása. Ilyen inaktiváló hatást válhatnak ki a növény felületén, levélzetén található porszemcsék is. Az MCPA és 2,4-D alapú szerek hatásfokát a víz kerménysége csökkentheti.

(A Herbicidy verzus buriny c. kiadvány nyomán – sz)