Keresés

Az omnibusz oldalán felragyognak a reklámtáblák betűi, az ablakok szikráznak, a házak sárga falai mosolyognak, szinte világítanak, ajkaink mohón nyílnak lélegzetet venni, az égnek az az olcsó, boldog kék színe van, mint a kirakatban a selyempaplannak...

Talán ismerik az anekdotát a betegről, aki arra panaszkodott az orvosának, hogy ha levegőt vesz, nyilall a mellkasa. „Akkor hát maradjon otthon három napig, és ne vegyen levegőt – tanácsolta neki az orvos –, aztán jelentkezzen ellenőrzésre.

Napjában kétszer rendszerint én altatom kétéves lányunkat, így az én feladatom a mesélés is. Ha a gyerek apjának sikerül megtisztelnie bennünket a hálószobában jelenlétével, mindig családi vitába fullad az esti mese.

Kora délután, az éttermi asztaloknál falatozó emberek ügyet sem vetettek rájuk. Ketten voltak, egy férfi és egy nő. Fehér bőrűek. Ápolatlanok és nagyon éhesek.
Külön-külön indítottak hadjáratot az asztalokon hagyott ételmaradékok ellen.

Jól megvédtek megint, szép darab darabos férfiak. Ágyékig fegyverben, szpréjtől villanybotig, bilincstől pisztolyig, miegymás. Háttérben vízágyú, hogy az esélyek még kiegyenlítettebbek legyenek. Arcok elfüggönyözve, természetesen.

Fekete Katalinnak fejlődési rendellenesség miatt rögtön születése után térd alatt amputálták a lábát. Növekedési üteme szerint készítették számára az újabbnál újabb, járáshoz nélkülözhetetlen protézist, de sorsa felett, testi hibája miatt – kamaszkorát kivéve – túlságosan nem kesergett.

Negyedszázados házassági évfordulót ünnepeltek. Gyertyafényes vacsora. Pezsgővel koccintottak. A fogadalmak közt szerepelt Ilonka kijelentése: – Holnap életbiztosítást kötök. Az összegyűlt pénzt a harmincadik évforduló emlékezetesebbé tételére fordítjuk – mondta férje felé fordulva.
Az elhatározást tett követte.

Fennmaradását már aggasztóan veszélyeztette a színes zsalu megjelenése, de a függöny kiállta a próbát – ma is uralja a lakást. Készülhet rövid vagy földig érő csipkéből, tüllből, selyemből vagy brokátból; egyetlen követelménynek kell megfelelnie: legyen összhangban a belső térrel, a bútorral, a szőnyeggel és a kárpittal.

Fiatalasszony koromban szívesen hallgattam idősebb asszonytársaim bölcsességeit családról, háztartásról, egyáltalán az életben felmerülő kérdésekről.

Az Új Szó kultúrarovatában olvastam egy beszámolót a Szép Magyar Beszéd nyelvművelő versenyről, amelyben Vörös Ottó elmondta, hogy egy diák hetente hat percet beszél a tanítási órákon. Először elképedtem ezen, de amikor jobban belegondoltam, akkor elfogadtam, amit a tanár úr nyilatkozott. Sajnos ez tényleg így van.