Javítani kell a takarmányalap minőségét

Napjaink egyik legfontosabb témája a hazai agrárvállalatok és a tárca vezetői körében az Európai Unió pénzügyi és támogatási politikájának feltételei, elsősorban az egyes termékkvóták, a közvetlen kifizetések és a támogatások kérdése. Ebben az időszakban az a természetes, hogy részletesen elemezzük és értékeljük e kérdések jelentőségét és feltételezett hatását a hazai ágazatra. A belépésre való következetes felkészülés érdekében azonban ennél többre is szükség van. A hazai mezőgazdaság felkészülése során nemcsak az EU-ban működő feltételeket kell részletesen elemezni, hanem tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezeket a feltételeket gyakorlatilag hogyan használják ki. Meg kell ismernünk ezekben az EU-s országokban az egyes növények termesztésének és a gazdasági állatok tartásának intenzitását, a munkatermelékenységet az egyes tevékenységi területeken stb. Nem lenne helyes, ha az egyes területeken mutatkozó kisebb-nagyobb lemaradásainkat csupán az adott országok jobb gazdasági feltételeivel, magasabb szintű támogatáspolitikájával, esetenként a mi ágazatunk pénzhiányos állapotával magyaráznánk. A tejtermelésben például jelentős a lemaradásunk az egy tehénre jutó tej mennyiségében. Ugyanakkor az egy tehénre jutó alacsonyabb tejhozam tekintetében az EU tagországokénál nagyobb vetésterületet használunk a tömegtakarmányok előállítására. A mi tömegtakarmányaink minősége alacsonyabb, ezért az egységnyi tej vagy hús előállítására több egyúttal drágább szemestakarmányt kell felhasználnunk. A szemesek világpiaci árának emelkedése az USA-ban például arra kényszerítette a termelőket, hogy komolyan elkezdjenek foglalkozni a zöldtakarmányok és a silózott tömegtakarmányok minőségével. A takarmánytartósítás hagyományos módszereit, a silógödrökben és –tartályokba való silózást felváltotta a műanyag zsákokba az ún. hurkába való silózás, amelynek gazdasági haszna mellett komoly környezetvédelmi jelentősége is van. Napjainkban az EU-ban 4000 literes fejési átlagot érnek el a nagyteljesítményű állományokban tömegtakarmányokkal, az USA-ban a kiváló minőségű tömegtakarmányok révén 6000 literes fejési átlagot mutatnak ki. A hazai mezőgazdasági vállalatokban ezen említett tényezőket is figyelembe kell venni a tej- és a hústermelés lehetőségeinek elemzésekor. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi állattenyésztési terméket tudunk előállítani nem csak egy hektár mezőgazdasági szántóterületről, hanem egy hektárnyi takarmánymennyiségből, sőt azt is ismernünk kell, hogy mennyi szemesterményt használunk fel egy egységnyi állattenyésztési termék előállítására.Egy ilyen elemzés azt is megmutatja, hogy hol van a helye a mi állattenyésztési ágazatunknak az EU termelőivel való összehasonlításban, ahol az egy tehénre eső termőterület felosztásában a tömegtakarmányokra 0,4 ha jut, ugyanakkor ezek minősége 4000 literes fejési átlagot biztosít.

Természetesen a tömegtakarmányok előállításának elemzése nem elegendő a hazai állatállomány takarmányozási szintjének objektív értékeléséhez. Az állattenyésztés magas szintű intenzitása ugyanis nem érhető el csupán kiválű minőségű tömegtakarmányokkal, ugyanakkor az állattenyésztés magas szintű intenzitása nélkül veszélybe kerül az egész ágazat gazdasági hatékonysága. Ez azt is jelenti, hogy az állattenyésztési termelés intenzitásának növelése során a tömegtakarmányok minőségének javításával együtt meg kell oldani a takarmánykeverékek és –koncentrátumok minőségi előállításának kérdéseit is. Ennek a problémának a megoldása annál is inkább időszerű, mivel a takarmányalap eme összetevőjének alapanyagai főleg behozatalból származnak, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az ország külkereskedelmi mérlegét. Csak a takarmánykeverékekbe szánt szója behozataláért évente több, mint 1,5 milliárd koronát fizetünk ki. Ugyanakkor a relatívan mgasnak mondható szójabehozatal ellenére a Szlovákiában előállított takarmánykeverékekben a szója mennyisége nem haladja meg a 10 százalékot. Külföldön a szójadara részaránya a takarmánykeverékekben 23 százalék fölötti értékeket mutat, egyes országokban, pl. Németországban eléri a 26 százalékot, Franciaországban a 24 százalékot, Hollandiában peedig a 31 százalékot. Feltételezhető, hogy az állattenyésztési ágazat és az élelmiszeripar hatékonyságának növelése során a szójadara felhasználása a takarmánykeverékekben növekedni fog.

A hazai állattenyésztési termelés intenzifikálása érdekében kívánatos, hogy a tömegtakarmányok minőségének javítása mellett a takarmánykeverékekbe adagolt kiegészítőkkel is foglalkozzunk. A takarmányborsó vetésterületének növelésével a szója termőterületét is növelni kell. A kutatások és a termelői gyakorlat eddigi eredményei alapján kimutatható, hogy az egyes külföldi szójafajták megfelelnek a mi kukorica- és répatermesztő körzeteinkbe. A szója leginkább a középkötött talajokat kedveli, amelynek pH-értéke 6 fölötti, humusztartalma meghaladja a 2 százalékot, s a talaj jól el van látva kalciummal és foszforral. A szójatermesztésben a megfelelő hozamok elérésének egyik nélkülözhetetlen feltétele a talaj kellő nedvességtartalma a vegetáció egész ideje alatt. Öntözés alatt a kanadai szójafajták ma már nálunk is 3,5 – 4 tonnás hozamokat adnak hektáronként. Ennek alapján a szója termesztését elsősorban az öntözhető területekre kell összpontosítani.

A szója vetésterületének növelése mellett foglalkozni kell a termény kezelésével és a takarmánykeverékekbe való feldolgozásával. Szlovákiában jelenleg 1600 tonna kapacitású extrudált szója előállítására képes berendezések vannak. A Sója center Slovakia cég a Tőketerebesi járásban 10 000 tonna szója feldolgozására képes üzemmel rendelkezik. Mivel a szójatermesztésben és a –feldolgozásban jelentős a lemaradásunk, szükséges lenne, hogy a szójatermesztés növelését akár az állami támogatáspolitika lehetőségeivel is támogassuk, nemcsak a termelés, hanem a kutatás-fejlesztés és a tanácsadás szintjén is. A szója vetésterületének 30 ezer, esetleg 40 ezer hektárra való növelése az öntözhető területeken megteremtheti a feltételeket az állattenyésztési termelés gazdasági hatékonyságának javításához, és jelentős mértékben hozzájárulhat a kedvezőtlen külkereskedelmi mérleg javításához.