Wass Albert: Halálos köd Holtember Partján

Hallottátok már Wass Albert erdélyi író nevét? Aki a magyar irodalomba való besoroláskor inkább az emigráns jelzőt kell, hogy kapja, hiszen Amerikában élte le életét. Wass Albert a mai napig nem térhet vissza hazájába, Erdélybe, igaz ma már csak holtteste térhetne vissza, hiszen háborús bűnösnek tartják. Védekezésre az ellene indított perben lehetősége sem volt, ugyanis távollétében ítélte őt el a román bíróság, hamis tanúvallomások alapján. A rehabilitációs kérelmet pedig elutasították.

Detektívtörténet és valóság az, amit Wass Albert ebben a művében megírt. A cselekmény az USA-ban kezdődik az 1950-es években, de Erdélybe is elkalandoz, korban pedig egészen az 1848/49-es szabadságharcig. Amerikába nyomozók érkeznek, megkeresni az elveszettnek hitt értékes tárgyakat, amik nem is léteznek. Rájönnek, hogy a két ember, akinek meg kellett halnia, és akik miatt megkezdődik a nyomozás egy rég feltáratlan esethez vezet, hiszen az áldozatok olyan kincseket akarnak megszerezni, amikre másnak is fáj a foga. A magyar szabadságharc kincseit keresik, amit állítólag először Erdélyben rejtegettek, majd onnan Amerikába hoztak. Az állítólagos tulajdonosok után kutatva, még az Osztrák-Magyar Monarchiából küldenek vadászokat, akik közül az egyik román nemzetiségű, Vaszilie Barrageanu, aki a nyomozás lezárása után nem tér haza, hanem tovább kutat az értékek után.

Ez a történet folytatódik a gyilkosságok után. A vadőr, Frank Seller, magánnyomozásba kezd, mert ő találja meg a holttesteket, akiket mint utóbb kiderül, a városi rendőr, Ted Baragan, gyilkolt meg. A vadőr magánakciója során összebarátkozik egy öregemberrel, Palatkayval és annak beteg unokájával, hiszen a szálak hozzájuk vezetnek. Az öreg egy erdélyi menekült, aki egy Balla nevű szenátor házában él, akinek őse az 1848/49-es szabadságharcban Kossuth embere volt, és menekülnie kellett. Az emigráló elődöt a már említett monarchiabeli nyomozók közül az Amerikában maradt román megöli, de a kincseket nem találja.

Később más kincsvadászok, akik Romániából érkeztek, úgy gondolják, hogy létezik az elrejtett arany, és őket gyilkolja meg Baragan, aki a román kincsvadász-nyomozó leszármazottja. Baragan az öreg Palatkayra akarja fogni a gyilkosságot, mondván gyűlöli a románokat azért, amit vele és családjával tettek. A szörnyűségeket a vadőrnek Franknak meséli el, aki semmit sem sejtve, jelentést tesz a rendőrnek. Palatkay és őrült unokája a második világháború után volt kénytelen elhagyni Erdélyt, mert a románok halálra kínozták a családjukat és ők csak a szerencsének köszönhetően menekültek meg. A vadőr megszereti a kis családot, és biztos benne, hogy nem lehetnek ők a gyilkosok. Aztán eszébe jut, hogy állítólag írtak a Holtember Partjáról egy könyvet, amikor Deák professzor és Gotschalk kutató meglátogatták ezt a vidéket. A részletekre az egyetemi könyvtáros hívja fel a figyelmét. Ennek köszönhetően jut el a történet „megfejtéséhez”, amihez hozzásegíti őt az is, hogy Ted Baragan rátör Palatkayékra. Frank éppen arra jár csónakjával, és hallja a lövéseket, a lánynak kellene megmutatni, hol van az elásott arany. De az őrült lánynak állat barátai is segítenek. Leleplezik a rendőrt, és Frank rájön a kincsek értékes papírok, politikai iratok, amiket Baragan el akart adni a román kormánynak, hiszen az erdélyi magyarok megpróbálatatásairól szólt. A műbe Wass Albert saját életéből vett eseményeket is belekomponál, hiszen nem csak a könyvbeli szereplőkre támadnak a románok. A Securitate emberei az Amerikában élő írót többször próbálták megölni tevékenysége miatt, ugyanis veszélyesnek találták műveit, amelyekben az erdélyi magyarságról írt. Wass Albert minden könyvében visszatér hazájába, mindig szerepelnek művében csavaros eszű székelyek, és Erdélyország szépségét írja meg.