Viszlát jövőre, Itáliában!

A házigazdákon és rajtunk kívül Magyarországot a komáromi Jókai Mór Gimnázium képviselte, Olaszországot egy, Nagy-Britanniát pedig két iskola. Az idei diáktalálkozó célja három témának a lezárása volt: az első az egészséges étkezéssel foglalkozott, s a reggelizési szokásokat vizsgálta, a második a szülőváros nemzetközi kapcsolatait, a harmadik téma feladata pedig egy huszadik századi konfliktus felmérése volt, azaz hogyan élték meg a vizsgált eseményeket rokonaink, ismerőseink. A találkozón iskolánkat két tanár és két diák képviselte. Papp Edina az étkezési szokásokkal kapcsolatosan készített munkájának köszönhetően képviselhette diáktársait Schleusingenben, míg jómagam a történelemmel kapcsolatos munkákat mutattam be a többieknek: egy kérdőív alapján Darnai Gergely készített érdekes munkát arról, hogy viszonyultak az orosz és német katonákhoz családtagjaink, míg Czifra Éva nagyszüleinek második világháborús élményeit dolgozta fel sok képpel illusztrálva.

A zöld osztály

Az egyéves munka bemutatásán kívül minden résztvevő iskola feladatul kapta, hogy egy ún. Európai esten valamit megmutasson a nagyközönségnek országáról. Mézes Péter egy képes tájékoztatót készített, ami egyben turistacsalogatónak is beillett. Vendéglátóink arról is gondoskodtak, hogy a tanárok tanítási órákat látogassanak, s így megismerkedhessenek a helyi oktatási módszerekkel. Nagy sikert aratott a zöld osztály, vagyis néhány rendezett padsor a szabadban, a fák alatt, ahol a meleg nyári napokon kellemesebb körülmények között lehet oktatni. A hivatalos program egyik csúcspontja a diákok és tanárok közös összejövetele volt, ahol a projektumban dolgozó német, angol, olasz, magyar és szlovákiai magyar diákok ismertették észrevételeiket a munkáikkal kapcsolatban. Kicseréltük egymás között a műveket, így meggyőződhettünk arról, kit milyen téma érdekelt – a történelemből egyértelműen a második világháború volt a kedvelt téma, hiszen mind a négy nemzet főszerepet játszott benne. A vendégek bemutatkozását másfél órás hazai műsor előzte meg, amely nagyrészt nem is német nyelven folyt, hanem angolul, franciául, oroszul. Mint később kiderült, a német és az angol mellett választanak különféle nyelveket, s itt nem éreznek ellenszenvet a francia nyelv iránt, ez is bizonyítja azt, hogy a két nép közös történelme teljesen más alapokra került 1945 után. Egy kabaréjelenetben a francia és német mentalitást állították a gyerekek görbe tükör elé. Mindkét nemzet gyengéit megtapsolta a nagyszámú közönség.

Goethe háza és kertje

A vendégek műsorában az angol diákok bemutatták iskolájukat és az angol iskolarendszert. Az olasz diákok kis kultúrműsort adtak, kellőképpen élénkítve a hangulatot, amit diáklányaink népviseleti megjelenése csak fokozott. Szlovákia bemutatása után a szlovák vendéglátást játszottuk el – kenyér, só, a felnőtteket borókapálinkával is megkínálva, ami viccesebb fejleményeket is okozott. A kötetlen programok közé a házigazdák jóvoltából megszervezett kirándulások és városnézések tartoztak. A schleusingeni kastély valószínűleg nekünk volt a legérdekesebb, mert alig akartunk kikeveredni az ásványok és a dinoszauruszok gyűjteményei közül. Ha valaki Schleusingenbe megy, nem hagyhatja ki Weimart és Buchenwaldot, a német civilizáció fényes és sötét oldalát. Weimart Goethe, Schiller neve teszi ismerőssé, de itt készült el Németország 1919-es alkotmánya is. Goethe háza és kertje külön élmény, többet mond el gazdájáról, mint bármelyik életrajz. A Weimar tőszomszédságában lévő Buchenwaldban a látogató már a tábor láttán suttogóra fogja hangját. A hajdani barakkok helyét fekete foltok jelzik, ma a látogató borzongva végigsétálhat azokon a termeken, amelyek valaha emberek ezreinek jelentettek végső állomást.

Megérte az egyéves munka, vendéglátóink kitettek magukért, kellemes környezetben beszélhettünk közös dolgainkról. S hogy milyen a diákélet Schleusingenben? A változatos programokat jelzik a faliújságok, az iskolai klubhelységek, az őszinte mosoly a diákok arcán. S hogy itt is megesnek pajzánabb dolgok, azt jelzi egy diáknapi szokás: a hercegnő szobrának bekötik a szemét, hogy ne lássa, mi történik a főtér kútjánál. De aki látta, sem tett panaszt. Búcsúzáskor olasz kolléganőnk még viszszafordult, s integetett: „Viszlát jövőre, Itáliában!” A harmadik év újabb feladatokat hoz, újabb diákok bekapcsolódhatnak be a kutatásokba, újabb barátságok születhetnek. Hiszen minden programnak ez a lényege. Közelebb hozni az embereket egymáshoz, ahogy Jean Monnet is mondta: „Embereket egyesítünk, nem országokat!”