VIGYORGÓ

Fiú: – Ma nagy esemény történt az életemben. Megtetszett egy lány, szinte le sem tudtam venni róla a szemem. Érdekes, már 4 hete ugyanabba az iskolába járunk, de eddig fel sem tűnt.

Lány: – Ma észrevettem, hogy egy fiú egyfolytában engem bámul. Csak tudnám, mi a baja.

Fiú: – Gyönyörű barna szeme és szőke haja van. Mindig is ez volt az ideálom.

Lány: – Ronda vizenyős a tekintete, kefe a haja és ráadásul szemüveges. Mindig az ilyeneket utáltam a legjobban.

Fiú: – Ma megtudtam e nevét. Kleopátra. A kedvenc női nevem. Hogy ő is megtudja az enyémet, odahívtam a tesómat és azt mondtam neki, hogy kiabálja a nevemet és én majd akkor odamegyek hozzá. Ez a lökött tesóm nem csupán azt kiabálta, hogy Józsi, hanem azt, hogy Jóska tojóska! Jól el is kalapáltam érte.

Lány: – Józsinak hívják. Ki nem állhatom a Józsikat. Ráadásul durva és veri a kisebbeket.

Fiú: – Ma megpróbáltam közelebbről is megismerkedni vele. A Kovácsot megkértem, hogy „véletlenül“ lökjön majd neki, amikor arra szaladunk. Meg is tette... háromszor is, de hiába... Nem állt szóba velem pedig mekkorákat estem!

Lány: – Az a vadállat ma háromszor is nekem jött. Tiszta kék-zöld vagyok. De legalább ő is elesett. Eltörött a szemüvege és lehorzsolta a fél arcát. Most még rondább...

Fiú: – Ma levelet írtam neki. Beletettem egy tábla csokiba és elküldtem neki a tesómmal, de úgy, hogy a tesóm ne is sejtse a levelet.

Lány: – Ma küldött nekem egy tábla csokit. Olyan esdeklően nézett rám, hogy nem volt szívem visszaküldeni. A csoki papírját odaadtam a tesójának, mert azt mondta, hogy ő azt gyűjti.

Fiú: – Az a lökött tesóm megtalálta a levelet. Tegnap rajtam röhögött az egész 4.C. Ezért még számolok vele. Egyébként ma fölhívtam telefonon. Háromszor. És csak annyit szóltam bele, hogy: SZERETLEK!

Lány: – Mikor tegnap este megjöttünk anyuékkal a színházból, a nagyi teljesen föl volt dobva. Azt mondta, hogy a volt udvarlója háromszor is felhívta őt és csak anynyit szólt bele, hogy szereti. Anyu megkérdezte, hogy honnan tudja, hogy ő volt az, azt válaszolta, hogy megismerte a hangját. Hogy mik vannak?

Fiú: – Ma hazakísértem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de meg sem tudtam mukkanni. Azt hittem ő majd mond valamit, de rám se nézett. A fene se érti a lányokat.

Lány: – Ma hazakísért. Egész úton hallgatott, mint egy sült hal. Micsoda bunkó!

Fiú: – Feladtam! Már három napja feléje se nézek. Nem érdekelnek a nők. Nincs nő nincs gond...

Lány: – Már három napja felém se néz a Józsi. Hűtlen kutya! …Nem kellene... véletlenül... nekiszaladnom?