Tudod, mi a jó neked?

Felnőni nehéz. Mit jelent ez a két szó? Hisz oly egyszerű… Mindenki ezt gyakorolja korunkban. Vagy mégsem? Hányszor hallom. S mondom én is: nem vagyok már gyerek! De mit jelent ez? Hogy kinőttem a mesék világából? Korántsem.

Tudok dönteni? Tudom, mi a jó nekem? Ugyan! De akkor hogy lehet felnőni? Nem könnyű.

Mintha mind elfelejtettük volna azt a pár szót, amit a róka mondott egyszer: „Te egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, amit megszelídítettél.” Megszelídítettük a Földet, Isten nekünk adta, hogy uralkodjunk az ég madarain, a tenger halain, hogy betöltsük, s meghódítsuk a világát, a világot, a világunkat. Mennyi idő kellett, hogy eljussunk ehhez a birtokos jelzőhöz! De sikerült. És nem vallottunk szégyent. Meghódítottuk a Földet, s rabszolgánkká tettük. Isten parancsolatából ennyire emlékszünk: URALKODJ! Mérhetetlenül gyerekes meglátás. És önző. Hisz egy gyerek gyakran önző. Mikor növünk fel végre?

Körülnézek. Csodálkozom. Ez a gyönyörű világ a többieknek nem jelent semmit? Tönkretesszük, a magunk problémáiba gubózunk, s másokat hozunk fel mentségül. Ha képes vagy kitekinteni saját jól felépített kis világodból, ha látod, hogy másnak sokkal nehezebb, ha végre tudsz önzetlen lenni: felnőttél.

Addig? Semmi… Az emberek felelőtlenek. Szemetelnek, termelnek, fogyasztanak, fogyasztanak, fo-gyasztanak. Mikor lesz ennek vége?

Mikor nevelik már másra a gyerekeket? Egy „felnőtt”, szokásaihoz ragaszkodó embert rettenetesen nehéz megváltoztatni. A világ sorsa a gyerekeken áll vagy bukik. Őket kellene okosabban nevelni. De mennyit kell erre várni? Földünk vár türelmesen. Meddig még?

Hisz egyszer úgyis vége lesz, mondja cinikusan az ember. Vagy így, vagy úgy. Álláspont ez? Felnőtthöz, felelősséggel bíró emberhez méltó ez? NEM! Mikor lesz ez másképp?

„Ha majd senkire sem raksz majd jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod…” (Ézs 58,9-10)

Addig? Semmi… Mikor lesz ez? Isten tudja. Nem most. De meg lehet próbálni… Meg lehet, még akkor is, ha tudod, hogy semmi értelme, ha tudod, hogy tényleg egyre rosszabb lesz. Mert még véletlenül sikerülne.

Meg lehet próbálni, még akkor is. Még véletlenül sikerülne.