Történelemhamisítás

A szlovák oktatási minisztérium nagyon szép filmsorozatot készíttetett a művészeti stílusokról az ifjúság számára. A televízió sugározta azt a részt, amelyik a gótikus és a reneszánsz stílus Szlovákiában megtalálható, látható épített remekeit mutatta be, valóban gyönyörű képsorokban.

Csak a képek alá olvasott szövegre nem találok jelzőt. Ugyanis míg a gótikus- és reneszánszkori Magyarország zipser, szász (vagyis németajkú) polgárainak házait, templomait, városházáit pl. a bártfai és a lőcsei városházát, vagy az akkor élt magyar történelmi családok várait, kastélyait és síremlékeit mutatta be – egyfolytában szlovák kultúráról beszélt.

Hirtelen eszembe jutott egy régebbi ifjúsági műsor is, mely az első Anjou királyunk idejében készült híres körmöci aranyforintról szólt, s ezzel a mondattal fejeződött be: „Már a XIV. században egész Európa területén a legjobb, legértékesebb fizetőeszköz a szlovák aranypénz volt.”

Egyfolytában azon töröm a fejem: Vajon mitől volt szlovák az Árpád-házi unoka; Károly Róbert, Hungária királyának képmásával díszített, latin feliratú aranyforint?

Attól, hogy 1100 évvel ezelőtt őseink a hajdani római tartományt is elfoglalták, a római kultúra, építészet remekei még továbbra is a római gondolat és tudás hirdetői maradtak, a török fürdők, mecsetek, minaretek a törökök kultúráját dicsérik, a ruszin fatemplomok a ruszinokét, a ždiari festett, pingált faházak pedig a szlovákokét.

Az a puszta tény, hogy 1920-ban Trianonban Szlovákiának adták az egész hajdani Felső-Magyarországot, színtiszta magyarlakta területekkel együtt, még nem jelenti azt, hogy a reneszánsz korban élt, hungarus állampolgárságú szászok városai, vagy a magukat magyarnak tudó, valló főurak így utólag szlovákká változtathatók. Szerencsére egyre több józanul gondolkodó szlovákkal találkozunk. Vladimír Mináč például ezt írja: „A különböző politikai rendszerek mindig is újból és újból megpróbálták kizsákmányolni a múltat; de mindig újból és újból meggyőződhetünk róla, hogy ez csak rövid időre sikerülhet. Az osztályharcok, tettek és személyiségek bonyolult összefüggéseit, a kérlelhetetlen logika és a véletlen korrelációit nem lehet egyetlen klisére, egyetlen jelszóra szűkíteni, nem kovácsolhatunk belőlük jelenünket és jövőnket egyaránt nyitó kulcsot. Az ilyen leegyszerűsített kulcs ugyanis álkulcs, hazug kulcs lenne a hazugságra alapozott jelen vagy jövő pedig mindig rövid életű és tragikus végű.”

Lehet, hogy a film megrendelői és készítői nem olvasták Mináčot, vagy inkább Hitler propaganda-miniszterének, Göbbelsnek a tézisére esküsznek, miszerint: „A százszor ismételt hazugság igazsággá válik?” A történelem Mináč igazát bizonyítja. Hitleréknek is csak rövid időre sikerült a hazugságot igazságként feltüntetni.