Tegezés, magázás, megszólítás

Kezdjük azzal, hogy a veled egykorúakkal nyugodtan tegeződj. Sőt! Gondolj bele, hogy két hatodikos magázódik. Röhejes, nem? Természetesen tuti, hogy nem ezzel van a problémátok, így menjünk is tovább. A gyerekektől mindenki elvárja, hogy hangosan, érthetően és illedelmesen köszönjenek és beszéljenek. De csókolomot vagy jó napot kívántok? Nénit vagy hölgyemet, vagy asszonyomot mondtok?

Manapság egyre inkább kimegy a divatból a csókolom, de amíg nem kerülsz be a gimibe, szakközépbe, addig nyugodtan köszönj mindenkinek csókolomot. Néhány tanár vagy a szomszéd bácsi kikéri majd magának a csókolomot, és akkor bizony úgy kell köszönni, hogy jó napot kívánok. Aranyszabály, hogy maradj következetes. Ha valakinek eddig csókolomot köszöntél, akkor ezután is köszönj úgy, kivéve, ha ő kér rá, hogy máshogy köszönj.

Ha egy idősebb megkér arra, hogy tegezd, akkor ezt vedd megtiszteltetésnek és tegezd őt. Ez néha anynyira kellemetlen, de sajnos van ilyen, és ahogy idősebb leszel, egyre többen jönnek majd azzal, hogy „Ne hívj engem Anna néninek, mondd nyugodtan, hogy Annuska!“ Soha ne kérdezz meg senkit, hogy nem tegezhetnéd-e, mert ezt mindig az idősebbeknek kell felajánlani, vagy a felnőttek között mindig a nőknek.

MAGÁZÁS? TESSÉKELÉS?

Ha magázol vagy önözöl valakit, az csak annyit jelent, hogy általában a mondatod elején nem a nevén szólítod az illetőt, hanem azt mondod neki, hogy Ön vagy Maga. Sokan nem éreznek különbséget a kettő között, pedig az önözés udvariasabb és kicsit távolságtartóbb, a magázás viszont néha kifejezetten durva. Nagyon kell figyelnünk a hangsúlyra, ahogyan kimondjuk ezeket a szavakat. Vedd észre, hogy az „Ön mit keres itt?” és a „Maga mit keres itt?” között bizony komoly különbség van. A városi emberek előnybe részesítik az önözést, míg falun nem szeretik az önözést és kifejezetten sértőnek tartják. Az illemtanban és az udvariasságban nagyon fontos a figyelmesség és az emlékezőtehetség. Figyelned kell, hogy a körülötted levők hogyan beszélnek, hogyan fordulnak feléd és emlékezned kell arra, hogy kivel hogyan beszéltél egy korábbi találkozásnál.

A tessékelés már nemcsak a megszólítást, de az egész mondatot befolyásolja. Ez a forma nagyon udvarias az idősebbekkel szemben, de arra nagyon kell figyelni, hogyha egyszer belekezdtél a tessékelésbe, akkor minden mondatot így kell alakítanod.

A RANGOK

Vannak helyzetek, amikor valakit nem szólíthatsz egyszerűen önnek, magának vagy a keresztnevén. Ilyen például a rendelőben: doktor úr vagy Kovács doktor, iskolában: tanár úr, igazgató úr, utcán: biztos úr, templomban: tisztelendő atyám, tiszeteletes úr/asszony. Ha valakinek a titulusát is hozzátesszük a nevéhez vagy csupán azzal szólítjuk meg, akkor biztosnak kell lennünk benne, hogy pontosan tudjuk a rangját. Ha egy főorvost doktor úrnak szólítanak, bizony megsértődik (mert a

Nagyon fontos, hogy soha senkit nem illik csak a vezetéknevén szólítani. Bár az iskolában a tanárok néha csak a vezetéknevükön szólítják a diákokat, főleg a fiúkat, de ez (akárki, akármit mond) nem udvarias. Néha a gyerekek is a vezetéknevükön szólítják egymást, de higgyétek el, mindenki jobban szereti, ha a keresztnevét vagy a becenevét (és nem a gúnynevét) hallja. És ott vannak a kisasszony és a fiatalember szavak. Lehet, hogy már megszoktad őket, lehet, hogy még kiráz tőkük a hideg, de ezek valójában gyönyörű szavak, szóval, ha valaki így szólít meg, légy te is nagyon udvarias az illetővel és szólítsd uramnak vagy asszonyomnak, bácsinak vagy néninek csak a nagyon idős embereket szólíthatjuk, de ezen felül inkább kerüljük. (sn, he)