Te is elbűvölheted az erdő vadjait és madarait

Ezen a héten egy gyönyörűen szóló hangszer kerül sorra a Muzsikatárban, amit sokan az összes húros hangszer ősének tartanak. Ez pedig a hárfa, amelynek – ősi volta ellenére – muzsikáját ma is élvezhetjük. Tehát lehet ebben a hangszerben valami elbűvölő, ha a különböző kultúrák modernizációit is túlélte! Lássuk, mi az!

A hárfa egyike a legrégebbi és az ókorban legkedveltebb, legelterjedtebb hangszereknek. Terjedelemre, külsőre és kezelésre nézve is a legtökéletesebb ókori hangszernek mondható. Főleg a régi egyiptomiaknál volt népszerű. Egy angol tudós a XX. század elején Théba romjai között egy freskóképre talált, amely a maira tökéletesen hasonlító hárfát ábrázol.

A hárfa története tehát kb. 5000 évre nyúlik vissza a zenetörténetbe. Különféle változatai manapság a világ minden táján fellelhetők. Az európai zenekultúrába Egyiptomból került át az ókorban, és hamarosan földrészünkön is megkedvelték az emberek. A középkori főúri udvarokban különös becsben tartották a hárfásokat, akik egyszerre voltak krónikások és szórakoztató zenészek is, és egy-egy korabeli bulin (bár ez a kifejezés furcsának hat a középkorra vonatkoztatva) olyan remek hangulatot tudtak teremteni, mint a mai kor gitárosai. A Brit-szigetek vándorhárfásai például a kulturális életnek és a politikának egyaránt meghatározó egyéniségei lettek.

A hangszer együtt fejlődött a korral és az igényekkel. A legnagyobb előrelépést talán az jelentette, amikor a XVII. században Tirolban feltaláltak egy kampós hangoló szerkezet, (mellyel a húrok hangmagassága egyenként emelhető), s így kibővültek a hangszer technikai lehetőségei. Bár a XIX. században kifejlesztett pedálszerkezetnek köszönhetően még egyszerűbbé vált a játék, a hárfának e régi (kampós) formája is fennmaradt, sőt, ma is születnek rá kompozíciók. A kampós hárfa építése karcsúbb, mérete kisebb, mint a modern koncerthárfáké, így kiválóan alkalmas reneszánsz és ír dallamok előadására is.

A mai hárfán minden hangnemben lehet játszani. Míg a régi hárfáknak általában szabálytalan négyszögbe futó hangtestük volt, addig a maiak alakja tompa háromszöghöz hasonlít, amelynek leghosszabb szárát a felső nyak és az alsó hangfenék közé ékelt erős faoszlop képezi, ami egyszersmind arra is szolgál, hogy az egész hangszertest a hurok feszítő erejének könnyebben ellen tudjon állni. Csodálatos hangszer, amelyen – ha megtanulsz játszani – akár te is elbűvölheted az erdő vadjait és madarait, mint hangszerével a legenda szerint Orfeusz. (n, he)