Tanulj meg figyelni!

Akaraton azt a képességünket értjük, amelynek segítségével egy cél érdekében külső vagy belső akadályokba ütköző cselekvéseket viszünk végbe. Például: nehezedre esik reggel fölkelni, mégis kiugrasz az ágyból, mert elkésnél az iskolából. Legszívesebben a sarokba hajítanád a tankönyvedet, mert nehezen boldogulsz a feladattal, de legyőzöd méltatlan indulatodat és folytatod a fejtörést. Megennéd az egész tábla csokoládét, de gondolsz holnapra is, és elteszed. Az akaraterő velünk született, nem öröklött emberi tulajdonság. Úgy kell azt kifejlesztenünk magunkban, s talán nincs még egy területe az emberi életnek, amelyben olyan nagy szerep vár az önnevelésre, mint az akaratnevelés terén.

Hogyan lehet az akaratot fejleszteni?

Legjobb a mindennapi élet adta feladatokat felhasználni erre a célra. A figyelem összpontosításának fokozása az akarat egyik legbiztosabb támasza. Igazán akarni csak az tud, aki figyelmét egyetlen, az éppen akkor legfontosabbnak ítélt feladatra tudja összpontosítani. Az élet számtalan helyzetében – a tanulásban különösen – szükség van arra, hogy figyelmünket valamire erősen összpontosítsuk. Nem megy ez mindig simán! Jó tehát, ha a mindennapi tanulási feladatok elvégzése közben gyakorolod a figyelem koncentrációját. Mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy nagy gyakorlatra teszel szert a figyelésben, és rövidebb idő alatt végzel a munkával. Ez nem kis dolog! A szándékolt és az önkéntelen figyelem között nincsenek merev határok, a kettő egymásba folyhat, keveredhet. Míg a szándékolt figyelem fölkeltése és ébrentartása sokszor megerőltető, semmiféle erőfeszítésre nincs szükség, ha a szellemi munkát az önkéntelen figyelem irányítja, ha a kezdetben szándékolt figyelem a munka során – az érdeklődés, a munkakedv hatása – önkéntelenné válik. Akaraterőre, elhatározásra tehát elsősorban a tanulás, a munka elkezdésekor van szükségünk. A szellemi munka szempontjából ennek döntő jelentősége van. Módunkban áll ugyanis, hogy az önkéntelen figyelmet magunkban fölkeltsük és munkánkra irányítsuk, esetleg csupán arányát növeljük, vagy ha ez nem sikerül, szándékolt figyelmünket legalább intenzívebbé, kitartóbbá tegyük.

Önismeret

A megfigyelés minden tanulás egyik legfőbb feltétele. Az ember könnyen rászoktathatja magát arra, hogy a dolgok, jelenségek lényegét figyelje meg, ami igen értékes tulajdonság. Minden új szokás kialakítása akaratot, tartós szándékot kíván. Amikor jó tanulási szokások elsajátítását tűzheted ki célul, akkor is csak akaratodra támaszkodhattál. Nap mint nap eszedbe kellett jussanak elhatározásaid, le kellett győznöd régi reflexeidet. Keresd meg mindig munkát kedvező oldalát. Törekedj a pozitívumokra való beállítódásra, fejleszd ki magadban a pozitív gondolkodást, a helyeslő, egyetértő érzéseket. Önismerettel, akarattal az érzések is irányíthatók, fejleszthetők. Fordulj pozitív érzésekkel munkád, a tanulás felé, próbáld meg sajátodnak érezni, azonosulni vele. Az azonosulás ösztönző hatására jellemző, hogy a teljes azonosulás már a szenvedély határát súrolja. Ez az az állapot, melyben a munka nem fáradság, hanem a legnemesebb kielégülést, feloldódást nyújtó örömforrás. Az igazán kiugró teljesítmények általában ilyen körülmények között születnek. Jó példa erre Edison, aki napi 14-16 órai tevékenységét nem munkának, hanem örömnek, szórakozásnak tekintette.

Váratlan kellemetlenség

Főleg szervezett tanulásnál, kötelező elfoglaltságnál kell elkerülnünk, hogy minden meggondolás, mérlegelés nélkül, eleve ellenérzésekkel vágjunk a dologba. Gyakran ér bennünket kellemetlen, váratlan esemény. Mit teszünk ilyenkor? Marcus Aurelius, a filozófus római császár ezt javasolja: „A bajt, ami az embert éri, arra használja fel, hogy erőit gyakorolj rajta, és mint a tűz, ragadjon meg mindent, ami belé hullik. Kicsi lángot ez eloltana, de a heves tűz mindent felemészt, amit beledobnak. Mindent eléget, és ezek csak növelik lángját.” Az erős tűz az akarat. Jól fejlesztheted akaratodat azzal, ha időnként nemszeretem dolgokat is elvégzel. Nincs ember, akinek körülményei olyanok, hogy mindig azt csinálhatja, ami neki akkor éppen a leginkább kedvére van. Ezért nem árt, ha hozzászoktatod magad ahhoz, hogy az ilyenféle dolgokat ellenszegülés, morgolódás vagy éppen szitkozódás nélkül elvégezd. Fontos ehhez annak belátása, hogy ilyen helyzetekbe törvényszerűen mindenki belekerül időnként, valamint az az elhatározás, hogy előfordulásuk esetén minden nagyobb belső ellenállás nélkül el is végzed azt. Jó akaratpróba a türelem fejlesztése. Sokszor várnia kell az embernek, míg valamiben rá kerül a sor. Például étkezésnél, az iskolában. A várakozást jó dolgokra lehet használni, beszélgetésre, elmélkedésre. Türelmed jó edzőpróbája, ha végig hallgatod mások véleményét. Gyakori, hogy egymás szavába vágva beszélünk, csak az a fontos, hogy a magunkét elmondjuk, partnerünkre oda sem figyelünk. Az akarat, a tudatosság ebben is segíthet. A türelem kitágítása elvezet bennünket az önuralom fontos tulajdonságához. Az életben erre nagy szükség van; fiatal korban kell elsajátítását megkezdeni.