Sebezhető a pályakezdő ifjúság

Az iskolapadot és munkahelyet egyszerre látogató mai fiatalság nem annyira a hatvanas évekre jellemző osborni dühöngéssel, mint a többszörösen összetett és újradefiniált szociális szerepkészletének kialakításával van elfoglalva. Az Európa Tanács, egész Európára kiterjedő, Sebezhető Ifjúság (Vulnerable Youth) felmérése szerint a mai európai fiatalság több tekintetben is sebezhetőbbé vált, mint a korábbi generációk voltak. Mivel a mai európai fiatal általában egyre tovább marad az iskolapadban és ezzel párhuzamosan már a középiskola alatt diákmunkásként munkába áll, a családalapítás ideje kitolódik. A demográfiailag elöregedő társadalomban a gyermekvállalás időpontja is későbbre kerül, miközben a fogyasztói szerep tizenéves korban történő megjelenése mellett a dolgozó szerepe is hamar felkerül a palettára.

Ugyanakkor, bár dolgoznak és sokszor anyagilag megengedhetnék maguknak, a fiatalok nem szívesen szakadnak le a családi háztartásról. Még akkor is szívesebben eszik a mama főztjét, ha már önálló lakással rendelkeznek. ĺgy a megszerzett munkajövedelmüket kényszerűségből vagy trendiségből, de könnyebben költik szórakozásra, a szabadidőben megvalósítható költekezésre.

A fiatalok körében terjedőben van a határozott idejű munkaszerződés, a minimálbéren bejelentett munkavégzés és az egyéb gazdasági- demográfiai okokból is bőven táplálkozó önfoglalkoztatás.

Melyik státusz jár előbb: fogyasztó vagy munkavállaló? A korai munkakezdés veszélyeket is hordozhat – mondja ki a jelentés. A már a középiskolai tanulmányok alatt munkát vállaló fiatalok egyszerre találkoznak a korai munkakezdés, az önálló jövedelemből adódó fogyasztói státusz és a fogyasztóként eltölthető szabadidő jelenségeivel. Mivel a kelet-európai és ex-szovjet országokban nevelkedett szülők nagy része csak az építőtáborban megszerzett diákkori munkaélményekkel rendelkezik, nem igazán képesek érdemi segítséggel szolgálni a diákévek alatt megszerzett munkajövedelem biztonságos befektetésére vagy elköltésére.

Amíg Nyugat-Európában vagy az USA-ban évtizedek óta természetes, hogy a gimnazisták munkát vállalnak, hogy később fedezni tudják a horribilis egyetemi tandíjakat, addig nálunk a tizenévesek munkavállalása többnyire a nyaralásra vagy a hétvégi bulira szükséges források előteremtését szolgálja. Ezek a minták azonban Európa keleti felében is átalakulóban vannak. A PPP-ben (Public Private Partnership) épülő új felsőoktatási kollégiumokban aligha lesz tartható a néhány száz koronás kollégiumi szállásdíj. Amíg például francia társa már ma is több száz eurót kényszerül kifizetni kollégiumi szobájáért, a hazai egyetemista még gyakran állami juttatásnak tekinti a saját piaci esélyeit erőteljesen javító irreálisan alacsony térítési díjakat.

Káosz van a szakképzés és munkahelyi átmenet között. Bizonyos diplomákkal különösen nehéz elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Nálunk például bölcsész szakos hallgatók két nyelv ismerete mellett is csak pályakezdő asszisztensi, titkárnői állásokra pályázhatnak tömegével. A határozott idejű munkaszerződéssel megszerzett asszisztensi tapasztalat viszont busásan megtérülhet, amikor az immáron munkatapasztalattal rendelkező fiatal, szerződésének lejártával újabb munkaalkalom után néz.

A határozott időre szóló munkák és megbízások természetesen növelik a fiatal munkavállalóra ható egzisztenciális nyomást. Folyamatosan tudatában kell lenniük, hogy egyik napról a másikra szerződést bonthatnak velük. Szüleik korának élethossziglan tartó biztonságot ígérő vállalatokból felépült Európája eltűnőben van. A jelentés ajánlásai között ezért kap fontos szerepet a bizonytalanság elviselésére és döntéshozatalra képes fiatal személyiség megalapozásának kérdése.