Reneszánsz nap Párkányban

Az iskola C pavilonjának diákjai időutazásra készültek, megidézték Mátyás király szellemét és vele együtt a reneszánsz hangulatát. Fodor Zsuzsanna igazgatónő megnyitó beszédében üdvözölte a diákokat, majd párhuzamot vont az egykori humanisták és a mai kor embere közt, hiszen az Európai Unióban – hasonlóan, mint egykoron – a sokoldalúan művelt embereké lesz a jövő. Ma mindenki reménykedve előre néz, de talán nem árt a mai ifjúságnak, ha aprólékosabban megismeri a történelmét, hogy erőt, tapasztalatot merítsen belőle.

A diákok kézműves foglalkozással kezdték a napot. Mindenki kedvére választhatott a rengeteg programból. Teret kapott a gyerekek alkotó tevékenysége, fantáziája és játékossága. A napot a tanárok szorgos készülődése előzte meg. Mindenki keresett-kutatott, anyagot gyűjtött, hogy olyan foglalkozással lepje meg tanítványait, melyen keresztül megérezhetik a kor mesterségeit. Precíz munkával, türelemmel készültek az iniciálék, miniatúrák, kódexborítók az elmaradhatatlan Hunyadi címerrel díszítve. Alapos tanulmányozás előzte meg a pecséttervezők, pénzverők munkáját. Vajon milyen lehetett Mátyás híres serege, a fekete sereg? A fiúk többségét leginkább ez érdekelte, mivel a sisak, pajzs, páncéling szabásában és festésében jeleskedtek legtöbben. Készültek a címerek, zászlók, s felsorakozott a birodalom hadereje.

ĺjászat, ügyességi torna

A diákok megismerkedhettek a korabeli térképekkel, Mátyás birodalmával, és a visegrádi Szent György Lovagrend tagjainak jóvoltából testközelbe kerülhettek a középkor valódi fegyvereivel is. Volt íjászat, ügyességi torna, melyen mindenki kipróbálhatta tehetségét, türelmét. A lovagi élet elmaradhatatlan tartozéka volt a lovagias viselkedés, a tánc, melyből ízelítőt kaphattak azok, akik az alkalmi tánccsoportban ropták a kor táncait. A visegrádi Primavera Tánccsoport tagjai voltak segítségükre. Az udvarhölgyek megtervezték korabeli ruháikat, elkészítették fejdíszüket, tarsolyukat, sőt Mátyás király babérkoszorúját is megfonták. Az udvari zenészek már napok óta készültek erre a délelőttre, hisz reneszánsz dalukat nem csak bemutatni akarták, hanem meg is tanították a jelenlévőkkel. Előkerültek a saját készítésű hangszerek, dobok, sőt az udvari bolond is bábu formájában, hogy fokozza a vigasságot.

Helyet kaptak az ügyes mesteremberek: az üvegfestők, nemezelők, álarckészítők, szakácsok.

Megkoronázták a királyt

Aprólékos munkával elkészült Mátyás király koronája is, majd megkoronázták magát a királyt. ĺródeákok sora rótta a Corvinák lapjaira a történeti híradásokat, ismerkedett a kalamárissal, lúdtollal, mellyel már csak olvasmányaikban találkozhatnak a mai gyerekek. Élmény jelentett mindenkinek, aki megpróbált vele írni. Lassan, aprólékosan, de egyre ügyesebben készült az a sok munka, melyekből végül az iskola folyosóján egy nagyszabású kiállítás nyílt. Mátyás királyt idézte a nap záró műsora is, amelyen az alkalmi diákszínpad egy rövid jelenettel mutatkozott be. A Kuckó bábcsoport meséje, a Táltosgalamb szintén a királyválasztást idézte fel. A délelőtti mesemondó verseny legjobbjai szintén előadhatták Mátyás meséjüket. Akik ezen a rendhagyó délelőttön itt voltak, ugyan nem az iskolapadban ültek, de mégis gazdagabbak lettek. Élménnyel tértek haza, melynek alapja az alkotás öröme volt. Mind a kétszázan megérdemelték a királyi óriástorta egy-egy szeletét.