Reggae-legendák a Szigeten

A legtöbb nagyszínpados együttesről rengeteget tudunk, szinte már bemutatni sem kell őket. Nem egy már másodszor, vagy éppen sokadszor jár a fesztiválon. Ugyanakkor lesz néhány, valóban legendás előadó, akik nálunk kevéssé ismertek, ezért a média Sziget-ajánlói is gyakorta elfeledkeznek róluk. No de azért van a Nagyszünet, hogy olvasói érdekében mindent megtegyen!

A Sly & Robbie páros nevét valószínűleg csak azok hallották nálunk, akik megszállott reggae-rajongók. Nem csoda, hiszen ők nem egy együttes, hanem pusztán egy zenészpáros: Sly Dunbar dobos és Robbie Shakespeare basszusgitáros. No de a reggae-ben, mint azt talán tudjuk már, minden másképp van. Egyrészt a reggae szíve a dob és a basszus, miként azt több autentikus személy is vallja. Hiszen a jellegzetes lüktetést ők adják meg: ha ez nincs meg, akkor semmit nem ér az egész (ilyenkor szokták rém unalmasnak tartani a reggae-t), ha pedig megvan, akkor nagyot hibázni már nem lehet...

Másrészt Jamaikában a reggae fénykorában, de még ma is kifejlett munkamegosztás működik. Nem úgy, mint nálunk, ahol kész együttesek vannak, és legfeljebb néha egy zenész kettőben, maximum háromban játszik: ott vannak kísérőzenekarok, énekegyüttesek és producerek. Egy-egy énekegyüttes gyakran többé-kevésbé állandó kísérőzenekarral dolgozik, de ez utóbbiak viszont rengeteg énekessel dolgoznak együtt. Hogy akkor a producerekről ne is beszéljünk, akik, ha éppen kedvük úgy hozza, egy dalból számtalan új számot képesek előállítani analóg (ma már kőkorszakinak számító) masináik segítségével. Nekünk elég idegennek tűnik ez a módzser, de azt azért tudni kell: sok minden nem lenne a mai popzenében, ha Jamaikában néhány őrült nem kísérletezik éjt nappallá téve a stúdiójában.

Ehhez képest kell tehát elhelyeznünk a Sly & Robbie-párost: ők a három legfontosabb jamaikai kísérő együttes egyike. (A másik kettő a Wailers, akik ugye Bob Marley zenekara is voltak, és a Roots Radics.) Ilyen minőségükben megszámlálhatatlanul sok lemezen működtek közre. Még tizenéves korukban kezdték a zenélést, a hatvanas évek vége felé, 1975-től dolgoznak együtt elválaszthatatlan párosként. Egyszer valaki 200 ezerre (!) becsülte azon dalok számát, amikben közreműködtek és ebben még nincsenek benne a remixek és dub-verziók (a dobra és a basszusra kihegyezett, visszhangosított változatok).

A korai roots reggae-ben is fontos szerepet töltöttek be, de az azóta kialakult új stílusok kialakulásában is katalizátorként működtek közre. Ilyen például a dancehall műfaj is – ha ők nem ügyködtek volna, akkor Shaggy sem bolondíthatná a jónépet a színpadon...

Az egyik legfontosabb együttes, amelyben részt vettek, a Black Uhuru volt. A zenekar legnagyobb formájában mindössze hat lemezt adott ki, de ezek a nyolcvanas évek eleji albumok máig szívet melengetőek és rendkívül eredetinek hatnak. Érdemes felkutatni őket. A formáció aztán átalakult, a vezető énekes, Michael Rose szólóénekesként folytatta, természetesen gyakran Sly és Robbie kíséretében. ĺgy vették fel például a 2000-es X Uhuru című albumot, amit a kritika az utóbbi évek egyik legjobb reggae-lemezeként tart számon.

A reggae, a dobok és a basszusok lüktetésének szerelmesei, meg úgy egyáltalán, bárki, tessék megjegyezni: augusztus 4., hétfő, Budapest, Sziget, Nagyszínpad, 16:30. (s, he)