Párkányi gimnazisták Szicíliában

A ColosseumA szerző felvételeTanulmányi kirándulásokat szerveztek már Franciaországba, Monacóba, Horvátországba, Ausztriába, Csehországba, Magyarországra, Olaszországba és Elba szigetére, amelyek minden alkalommal nagyon tartalmasak, érdekesek voltak. Idén Szicília volt az úti cél.

Reggel 8 órakor volt az indulás. Az első napunkat az olasz fővárosban, Rómában töltöttük. Utunk a Vatikánba vezetett, és mivel Rómába autóbusszal nem lehetett bemenni, ezért metróval közelítettük meg a város szívét. Az idegenvezetőnktől a Vatikánról megtudtuk, hogy a világ legkisebb országa (0,44 km2, kb. akkora, mint hatvan futballpálya együttvéve). Kb. 1500-an élnek itt, köztük a pápa is. Róma közepén fekszik, 1929 óta független állam. A várost a Svájci Gárda őrzi. Színpompás egyenruhájukat Michelangelo tervezte.

A Szent Péter tér a reggeli órákban szinte teljesen üres volt. A Bazilikába csakis vállat és térdet takaró ruhában lehetett belépni. Az előcsarnokba megtekinthettük Michelangelo híres szobrát, a Piétát. A Bazilika belső tere hatalmas és gyönyörű. A kupolából pedig mesés kilátás tárul a vársora. Innen nagyon sokan fényképeztünk.

NEHÉZ LENNE FELSOROLNI

Róma összes nevezetességét. A di Trévi-kút legendája szerint, akinek lába érinti a kút vizét, azt az embert a tenger istene még élete folyamán egyszer visszavezeti Rómába.

Az Angyalvár valamikor börtön volt. Nevét egy legenda alapján kapta, mely szerint járvány idején az emberek istenhez könyörögtek, aki meghallgatta őket, s elküldte hozzájuk angyalát. Az angyal a vár fölött jelent meg karddal a kezében, amelyet visszatett hüvelyébe, ezzel jelezve a járvány végét.

Utolsóként a Forum Romanumot – a régi Róma főterét néztük meg, majd a Colosseum következett. Csodálkozva néztem ezt a monumentális épületmaradványt. A tanárnőktől megtudtuk, hogy 1900 évvel ezelőtt építették. Az ókori Róma lakói azért gyűltek össze a hatalmas arénában, hogy ünnepségeket, küzdelmeket nézzenek itt végig. Érdekességként megemlítették, hogy az aréna nem kör alakú, hanem ovális, kb. 200 méter hosszú, 170 m széles és 50 m magas. Négy szintjén 48 ezer néző fért el. a közepét el lehetett árasztani, és így vízi csatákat is lehetett vívni benne. A harmadik nap hajnalán komphajóval áthajóztunk Szicíliába. Dél körül foglalhattuk el sátrainkat, és délután már a kellemes hőmérsékletű Tirén-tengerben. Az estét Finale di Polinában, a kemping melletti városkában töltöttük. Csodálatos medence is tartozott a kempinghez, ahonnan fantasztikus kilátás tárult elénk a tengerre. Polina érdekessége, hogy egy hegyre épült, s csak később építettek házakat a tengerpartra is – ez a mai Finale di Polina. Az idősek még ma is a hegytetőn élnek, ahová még nem tört be a civilizáció. Csak gyalogszerrel lehet oda feljutni, és egyetlen bolt sincs. Rájöttem, hogy ez a sziget már nem teljesen Európa, hiszen közel van Afrikához. A szicíliai emberek nagyon barátságosak és közvetlenek, emberszeretők, büszkék arra, hogy szicíliaiak, szorosan kötődnek szülőföldjükhöz. Ottlétünkkor éppen pünkösdi körmenet zajlott. Érdekes egy sziget.

EMBERSZABÁSÚ KAKTUSZOK,

sárga és vörös virágokkal. Zöldellő pálmafák, mézédes illatot árasztó leanderek, citrom- és narancsligetek. Fenyegetően mélykék tenger, tüzet okádó vulkán, hósapkával a fején. Régi épületek, szűk sikátorok. ĺgy jellemezhetném a Földközi-tenger legnagyobb szigetét. Színes történelmének köszönhetően igen sok a különböző korokat, népeket idéző műemlék. Például a rómaiak, görögök és az arabok idejéből.

Palermóban, a fővárosban egy temetkezési helyet tekintettünk meg, a Kapucinusok katakombáit. Az ide eltemetett emberek holttestét előbb forró levegőn kiszárították, majd felöltöztették, s aztán elhelyezték lent a katakombákban. Az ilyen fajta temetkezés megtiszteltetést jelentett, mi viszont megborzadtunk. Ma több ezer holttest található itt, amelyek közül egy kétéves kislányé a legérdekesebb, aki 1920-ban halt meg. Mai napig olyan, mintha csak aludna. Döbbent arccal szemléltük a kiszáradt emberi alakokat, és kimondhatatlanul furcsa érzéssel távoztunk. Következő utunk Cefaluba vezetett. A koraesti órákban érkeztünk meg, s megismerhettük ezt az igazi szicíliai tengerparti halászfalut, szűk kis utcáival, valódi szicíliai hangulatával. Utolsó napunkat ezen a szigeten pihenéssel töltöttük, s este pedig abban a reményben búcsúztam el Szicíliától, hogy egyszer még visszatérek ide. Reggel már az olasz félszigetet köszönthettük. Megérkeztük a rejtélyes Pompejibe, a jómódú rómaiak közkedvelt nyaralóvárosába, amelyet a Vezúv i. sz. 79-es pusztító kitörése temetett hamu és sár alá. A nagy kiterjedésű romváros segítségével megismerhettük az ókori rómaiak mindennapjait. A Porta Marinán (tengeri kapu) keresztül tértünk be a városba. A kapu közelében fekszik a Villa Surbana, amely kedvező fekvésének köszönhetően az egész tenger elénk tárul. Pompeji Fóruma (főtere) a Nápoly, Nala és Stabitae felé vezető fontos utak találkozásánál terül el. Az ősi város központját képezte. Apollo temploma a Forum nyugati oldalán emelkedik. A Nagy Színház – Teatro Grande – a hellenisztikus korban épült, s jól tükrözi a görög színházi építészetet. Közelében fekszik a Kis Színház – Teatro Piccolo – amely kisebb előadások bemutatására szolgál. Az Amphiteatrum a Római Birodalom legrégibb épen fennmaradt színháza, amelyben vadász- és gladiátorversenyek zajlottak. A romok között sétálva elképzeltem a várost a Vezúv kitörése előtt, és egy nyüzsgő, élettel teli Pompejiben találtam magam. Majd kétezer év elteltével én

MÉGIS MEGBORZONGOK

a város fölé emelkedő tűzhányót látva, amely Pompejit ugyan nem pusztította el teljesen, de az életet mégis kiülte belőle. Megdöbbentő látvány az akkor ott élő emberek kővé dermedt alakja. Mintha egy háromdimenziós fényképet néznék.

Utunkat vonattal folytattuk Nápolyba, ebbe a furcsa és különös városba, amely szintén a Vezúv árnyékában helyezkedik el. A város egyike Európa legsűrűbben lakott településeinek. Az utcán tülkölő autók végeláthatatlan áradatában vakmerő motorosok száguldoztak, nem törődve a közlekedési szabályokkal. Közöttük pedig turistacsoportok tülekednek a városközpont felé. A Nápolyi-öböl a világ egyik legnagyobb kikötője, ahonnan a Vezúv vonulata is látható. Az utcákat különféle portékáikat kiabálva kínáló árusok lepték el, s a vevők is hangosan alkudoznak, vitatkoznak. A város szívéből sötét sikátorok kusza vonalú lépcsők vezetnek az ódon lakónegyedekbe. A keskeny utcák omladozó homlokzata szinte elbűvöli az arra járókat. Különös és sokszínű ez a város. Magunk mögött hagyva Nápolyt rengeteg élménnyel a szívünkben indulunk hazafelé. Köszönjük ezt a csodálatos nyolc napot a két tanárnőnek. Felejthetetlen volt.