Országismeret élőben

HLAVATY MÁRTA

Tanév eleji országismereti tanulmányutunk célállomása Anglia volt, s mivel egy busz repített át bennünket fél Európán a világ legjobb sofőreivel, a kínálkozó remek alkalmakat sem hagyhattuk ki.

Egy buszban töltött éjszaka kevesek vágyálma, tán épp ezért éreztük üdítően felszabadítónak a reggelt az ébredező Brüsszelben. A boltosok még az üzletük előtt söprögettek, rakták szét komótosan portékájukat, amikor a japán turisták már aprókat lépdelve, mosolygó arccal fényképezték a Grand Place meseszép látnivalóit. Mire megittuk a reggeli kávénkat, megteltek az utcák, benépesült a város, s az ország fővárosa Janus-arccal ragyogott a napsütésben. Az egyik oldalon pazar látnivalóit kínálta: a tündöklő királyi palotát és környékét, a flamand történelem varázslatos épületeit, a kihagyhatatlan pisilő kisfiút, a Notre Dame mintájára épült Szent Mihály-székesegyházat, az Atomiumot a mellette elterülő mini Európával együtt, a másik oldalon pedig az Európai Unió üvegpalota-komplexumát őrizte, ahol ki-be igyekvő kosztümös hölgyek és öltönyös urak földrészünk és jólétünk (?) politikai és gazdasági ügyeiben döntenek.

Miután a britek alaposan ellenőriztek bennünket, a La Manche-csatorna alatti átkelés emelte az először arra járó utasok adrenalinszintjét. A bal oldali közlekedés élménye csak a másnapi londoni utunkon tudatosult. A szokatlanul nyugodt és gyors érkezéssel hamar becsöppentünk a főváros szívébe, a Citybe. A valamikori lerobbant dokkvidék helyén óriási üveg felhőkarcolók magasodnak, melyek közül sokat külsejéről emlegetnek. Ekképpen nyújt pazar látványt az „Uborka” (Gherkin), a „Sajtreszelő” (Leadenhall Building) vagy az „Autóolvasztó”, melyet már napellenzővel látnak el, ugyanis tavaly arról lett híres, hogy a nap sugarait visszatükrözve „megolvasztotta” a közelében parkoló gépkocsikat. A 21. században a Tower már szerényen húzódik meg az őt körülölelő felhőkarcolók között. Szerénysége ellenére egy évezrednyi történelemmel ajándékozza meg az arra kíváncsi közönséget. A Temzén végighajózva, ömlesztve árad a főváros története. Kapkodjuk a fejünket jobbra-balra, hiszen látni akarjuk a Szent Pál-székesegyházat, Shakespeare Globe Színházát, a Temzén pihenő Belfast cirkálót, a Tate Galleryt. Felejthetetlen az óriási London Eye, a Tower Bridge, a Buckingham palota és az őrségváltás, a Big Ben hangja, és ugyancsak hihetetlen élmény sétálni a Sohóban vagy a Covent Gardenben.

Feltehetően alternatív és multikulturális kisugárzása révén London egyik felkapott negyede a Camden Town. Itt aztán mindenki megtalálja azt, amit keres. Nem olyan zajos, mint a belváros és sokkal emberközelibb. Camdenhez kötődik több híresség neve is: itt volt Charles Dickens első otthona, és itt élt a tragikusan fiatalon elhunyt Amy Winehouse is.

A világ leggazdagabb múzeuma, a British Museum sok turistát vonz. A rendelkezésünkre álló két és fél órába az egyedülálló egyiptomi kincsek tárlata fért bele.

Kétnapos londoni felfedező utunkat az angol vidék látványának nyugalma váltotta fel. A druidák korszakában, a 4500 évvel ezelőtt épült Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló hatalmas őskori építmény az angliai Wiltshire-ben. Különös vonzerővel hat a régészekre és az emberek képzeletére: kőkorszaki obszervatórium vagy egy druida templom? Egyértelmű válasz nincs, s talán ezért oly izgalmas e helyet bejárni.

Egyórás buszozás után a dél-angliai Southampton múzeumának tárgyalótermében találtuk magunkat, és (interaktív formában) részesei lehettünk a tragikus véget ért Titanic perének.

A képekről jól ismert angol vidék báját Chichester testesítette meg. A faberakásos házak glédában állnak a néhány utcából álló romantikus belvárosban, ahol a ráérők nem túl erős kávéjukat vagy tán ötórai teájukat kortyolgatták a virágba borult ablakok alatt. Tisztaság, nyugalom, tökéletes béke.

Hiába, a tény az tény: a szigetország más, mint Európa többi része, s ez a másság egyszerre érdekfeszítő és felüdítő tud lenni.