Nem fogadnak szót

Két unokámat, egy 15 éves lányt és egy 13 éves fiút nevelünk a férjemmel, mert a szüleik külföldön dolgoznak. Nem bírok velük, nem hallgatnak rám, nem fogadnak szót. A nászasszonyom azzal cukkolja a gyerekeket, hogy ne fogadjanak szót nekem, hiszen úgyis túl szigorúan nevelem őket. Mitévő legyek?

Jelige: Unokák

Talán a nászasszonnyal kellene megbeszélni, hogy ne cukkolja a gyerekeket, s ha lehet, akkor vegye ki ő is a részét a nevelésükben. Ha huzamosabb ideje vannak kint a szülők külföldön, s a várható kint tartózkodásuk sem hetekben mérhetők, akkor akár felváltva is nevelhetnék az unokákat. Egy-két hónapot lennének önöknél, s aztán átköltöznének a másik nagyszülőkhöz. Ha ez megoldhatatlan, akkor pedig a hosszabb szüneteket töltsék náluk, hisz önöknek is kijár egy kis pihenés. ĺgy talán könnyebb lesz egységesíteni a nevelési elveket, s a nászék rájönnek majd arra, hogy nekik is könnyebb, ha mind a négy nagyszülő iránti tiszteletet követelik meg tőlük.

Ha ez a lehetőség is elesik, hogy a hosszabb szüneteket töltsék náluk az unokák, akkor meg üljenek le megbeszélni a dolgokat, hogy legalább olyan segítséget elvárnának tőlük, hogy ne cukkolják a gyerekeket önök ellen. Meséljék el nekik, hogy mennyi gonddal, bajjal jár a nevelésük, hogy már más korban élünk, mint amikor a saját gyerekeik voltak gyerekek, s egyébként is a nagyszülők mindig másként élik meg a felelősséget saját gyermekeik, mint unokáik iránt. Nem könnyű ez önöknek sem, de úgy érzik, hogy gyermeküknek ezzel segítenek, s örülnek annak, hogy még támaszuk lehetnek. Remélem, hogy a nászasszonya ezek után jobb belátással lesz majd önök iránt, s abbahagyja az unokák cukkolását.

A gyerekek olyan korban vannak, amikor a hibákat keresik a felnőtteken, s mivel a szüleik nincsenek itthon, önök váltak célpontjukká. De ahhoz is megvan már a koruk, hogy felfogják és megértsék, hogy mekkora áldozatot vállalnak azért, hogy szüleik jobb anyagi kereteket biztosíthassanak nekik. Mondják el nekik, hogy önök mennyivel kényelmesebben élhetnének, ha nem kellene velük törődniük, ellátni őket. De mivel szeretnék, hogy jobban boldogulhassanak majd a jövőben, inkább vállalják a plusz strapát, és lemondanak saját kényelmükről.

Vegyék sorra a gyerekekkel, milyen lenne az életük, ha a szüleik itthon maradtak volna, s mindketten munkanélküliek lennének. Mennyi pénzből kellene megélniük, mire jutna belőle, mi mindent nem engedhetnének meg maguknak. Bizonyára a szüleik is szívesebben lennének itthon, s örülhetnének annak, hogyan cseperednek és okosodnak gyermekeik, de ők inkább ezt a megoldást választották. Nemcsak az üzleti áruknak van ára, de az emberek döntéseinek is. Az életben nincsenek tökéletes megoldások, csak olyanok, amelyek hozadékában több a pozitívum, mint a negatívum, vagy fordítva. Az emberek ha csak tehetik, igyekeznek olyan döntéseket hozni, amiben több a jó, mint a rossz. Sajnos, nem mindig látható előre, hogy mi lesz benne a rossz, sok minden csak menet közben derül ki, s későn ébred rá az ember, hogy másként kellett volna döntenie. Ám ha meghozta a döntést, viselnie kell a következményeit is.

Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek csak javukat szolgálják majd az ilyen és ehhez hasonló beszélgetések, hogy sokat tanulhatnak az élet iskolájában, aminek később hasznát vehetik. Nem árt, ha tudatosítják, hogy illem is van a világon, s minden embernek kijár a tisztelet. Lehet másként is viselkedni, de akkor ne csodálkozzanak majd azon, hogy elfordulnak tőlük az emberek, s esetleg közutálatnak örvendhetnek. Választási lehetőségük van, eldönthetik, hogy milyen emberek szeretnének lenni. Ám ahhoz, hogy olyanná váljanak, azért tenniük is kell valamit. Mint ahogy csak kevés embernek adatik meg, hogy a milliók munka nélkül az ölükbe hulljanak, ugyanúgy csak kevés ember jut el zökkenők és kitartó munka nélkül ahhoz, hogy közkedvelt, barátságos emberré váljon. Remélem, a gyerekek a jó felé hajlanak majd, s megértik, megérzik, mekkora köszönettel tartoznak önöknek azért, hogy magukra vállalták nevelésüket. Ha esetleg a kedves nászasszony továbbra is cukkolná őket, talán a gyerekekben lesz annyi betyárbecsület, hogy nem neki fognak szót fogadni, hanem önöknek, akik a terheket cipelik.