Nehéz napok, kemény vizsgák

Kifelé jövet a teremből ki ilyen, ki olyan érzéssel távozik. Szerencsére, túlvagyok életem első vizsgaidőszakán, és úgy hiszem, nem is volt olyan szörnyű, mint amilyenre számítottam. December kilencedikén kezdődtek számomra azok a bizonyos nehéz napok. Hatkor ébresztett a telefonom, hogy még a vizsga előtt legyen időm átismételni a Tömegkommunikáció teóriájával kapcsolatos dolgokat. Ez még amolyan középsulis szokás (lehet, hogy lassan már babona) nálam.

Nem úgy alakult, ahogy elképzeltem

Nyolckor már a tanterem előtt vártam a soromat. Szerencsére nem volt semmiféle sorrend, így már fél kilenc körül túl voltam az egészen. „Át” kaptam! Észre sem vettem és már a második vizsgám jegyét írattam be az indexembe. Ezek után kezdtem reménykedni abban, hogy mind a tizenkettő megmérettetés olyan zökkenőmentesen fog telni, mint amilyenre a kezdetek sikeredtek. Nem is tévedtem olyan nagyot... Teltek a napok, hetek és minden úgy alakult, ahogyan elképzeltem. Ámde a legnehezebbnek vélt vizsga rajtam is kifogott. A világújságírás történelme nevezetű tantárgyat csak egyetlenegy csoporttársamnak sikerült megcsinálni elsőre. Ez az a vizsga, amelyet újságírótanonc berkekben (legalábbis a pozsonyi Comenius – és a rózsahegyi Katolikus Egyetemen, ahol azonos tanárnő tanítja ezt a tárgyat) egyszerűen csak úgy neveznek, hogy „gyilkosság”. Sokan közülünk a tanárnőt hibáztatták, én inkább magamra haragudtam. Az igazat megvallva, nem készültem fel eléggé a vizsgára. Jó lecke volt ez számomra, és egyben ösztönzés is ahhoz, hogy másodszorra már ne vegyen lazán a felkészülést.

A második próbatétel előtt jó egy héttel nekikezdtem a tanulásnak. Hogy pontosan mit is kellett megtanulnunk? Anglia, Amerika, Németország és Franciaország újságírásának történelmét. Leegyszerűsítve: név, dátum, újságnév.

Gyakori az ismétlés

A vizsga napján úgy éreztem, hogy felkészültem, de még mindig nem tudok mindent tökéletesen. Végül hat embernek sikerült a vizsga. Szerencsére, én is köztük volta. A többieknek nem maradt más megoldás, minthogy másodikban újra próbálkozzanak. Alig egy hónap múlva újra kezdődik minden. A feszültség, félelem és az „én ezt nem tudom megcsinálni” kezdetű mondatok mindennaposak lesznek. Ennek ellenére várom már. Megint lesz „gyilkosság” becenévre hallgató vizsgánk. Ezúttal Szlovákia újságírásának történelme az adott tárgy. Megpróbálom majd megállni a helyemet. Tudom, hogy a siker legtöbbször akarat kérdése. Hát harcra fel!