Miénk az egész világ

A szerelem egy olyan állapot, amelynek hatására úgy érezzük, miénk a világ, s mindent megtehetünk, amit csak szeretnénk. Ilyenkor az elvakultság állapotába kerülünk, de ennek ellenére, boldogok vagyunk a szeretett személy karjai közt. Ha nincs velünk, érezzük hiányát, ha pedig találkozunk vele, megöleljük, mérhetetlen boldogságot érzünk. Ám sokan, főleg a tinik összetévesztjük a szerelmet a birtoklási vággyal vagy a fellángolással.

Vajon mi, tinik hogyan gondolkodunk?

Sokan szinte napi rendszerességgel érezzük úgy, hogy szerelmesek lettünk, később úrrá lesz rajtunk a felismerés, hogy csupán a birtoklási vágy tombol bennünk. Mások viszont kihívásként kezelik a másik nem meghódítását, szinte „sportot űznek” belőle, csak azért, hogy kiemelkedjenek a többi ember közül. Azt hiszik, elértek valamit azzal, hogy összetörtek egy érző szívet. Pedig a szerelem korántsem erről szól. Sokkal inkább az egymás iránti tisztelet, szeretet kimutatásáról, valamint a kölcsönös bizalomról. Ha a két legfontosabb dolog: a tisztelet és a szeretet hiányzik, igencsak ingoványos talajon áll a kapcsolat. A féltékenykedéssel még hamarabb megöljük a szerelmet, mintsem gondolnánk. Valahol a féltékenység önbizalmunk hiányából fakad. Vannak olyan helyzetek, amikor az üldözési mániánk bizonyságot nyer. Az ember nehezen fogadja el a tényt, hogy szeretett személy félrelépett, s a boldogsága romba dőlt.

Mi kell egy kapcsolat hosszú távú működéséhez a már említetteken kívül? Nagyon fontos, hogy a pár bármiről el tudjon beszélgetni, ha nem is ért egyet egyes dolgokban, tolerálni tudja a másik nézeteit. Az adódó problémákat meg tudják oldani közös erővel. Ha ezek az alapok megvannak a kapcsolatban, akár hosszútávon működhet.