Mesterkurzus Nádasdy Ádámmal

CSEHY ZOLTÁN

A Mesterkurzus kiemelt témái közé tartozik a műfordítás: legutóbb Ritoók Zsigmond tartott a tárgyban előadást Homérosz magyar fordításairól.

Nádasdy, akinek Shakespeare-fordításait jelenleg is több színház játssza, ezúttal Dante Isteni színjátékának új magyar fordításáról beszélt. A Pokol 5. énekének egyik híres részletén (Piero és Francesca tragikus végű szerelmi epizódja, 127–138) keresztül világított rá a Dante-fordítás különféle történeti aspektusaira Angyal János 1875-ös magyarításától kezdődően egészen saját (2006-os) fordításváltozatáig. E tizenkét sor bőven elégnek bizonyult, hogy különféle fordítói eljárásokkal szembesüljön a hallgatóság: a jelenet értelmezéstörténete és hatástörténete mellett elsősorban a rímkezelés, a domesztikálás, az archaizálás, a magyarázó és a rekonstruáló fordítás kérdései kerültek előtérbe. A dantei szöveglabirintusban nem könnyű eligazodni, és nemcsak a fordítói biztonságérzet inog meg rendre, hanem a befogadás sem képzelhető el zökkenőmentesen. Az értelmezési és filológiai karakterű, de nyelvi megformálásában mégiscsak bizonyos mértékig „önkényes” döntések meghozatala előtérbe állítja a fordító felelősségének kérdését. Az új fordítás lényege egy másik lehetőség, egy másik mintázat láttatása, mely kétségtelenül a mű sajátja, ha maradéktalanul nem azonos is annak teljességével. Nádasdy bravúrosan rekonstruálta azokat a fordítástörténeti horizontokat, melyek a maguk korában alátámasztották az egyes fordítók hitelét, s melyek kiprovokálták a folytatást. Nádasdy fordítása előreláthatólag 2016-ban jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában.

A nyelvészeti előadás a balról korlátozó vonatkozó mellékmondatok új jelenségéről szólt. A hagyományos vonatkozó mellékmondatok a beszélt nyelvben észlelt, ilyen természetű lehetséges átalakulása ma már elterjedt jelenség: pl. A srác, aki a portán van, jó haverom mondat helyett használatos a következő: A portán aki van srác, az nekem jó haverom. Nádasdy konkrét példák során analizálta és különítette el (a nem korlátozó értelmű értelmezői, betoldásos vagy utógondolatként megjelenő szerkezetektől) a megfigyelt jelenséget, és kialakulásának, használatának lehetséges okait is számba vette.

Az előadások után lehetőség nyílt a kötetlenebb eszmecserére is, mely során főként a műfordítói műhelytitkok kerültek előtérbe. A Mesterkurzus idei vendégei közt szerepel még többek közt A. Molnár Ferenc nyelvtörténész és Földényi F. László esztéta.