Magyar helyesírás nem csak diákoknak

Az Akadémiai Kiadó Diákszótár sorozatának első magyar nyelvű darabja a Magyar helyesírás című szótár. Bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy készítői elsősorban az iskolába járó fiataloknak szánták, azaz a középiskolás korosztály írásbeli kommunikációjában felmerülő helyesírási problémák megoldásához kívánnak segítséget nyújtani. Az alábbiakban remélhetőleg sikerül bizonyítanunk, hogy a szótár jóval szélesebb körű közönség igényeit is kielégíti, haszonnal forgathatják a közoktatás alsóbb és felsőbb szintjein tanuló diákok vagy akár szüleik is.

A mintegy 41 000 címszót tartalmazó kötet anyaga teljes összhangban van az akadémiai helyesírási szabályzattal. Erre tökéletes garanciát nyújt a szerkesztő (Tóth Etelka) és a lektorok (Fábián Pál és Szathmári István) személye, akik A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának kulcsfontosságú munkatársai voltak. De többek között az ő nevük fémjelzi mostani kötetünk jól ismert előadóit, a Helyesírási kéziszótárt és a Magyar helyesírási szótárt is.

A diákszótár nagyon széles körből meríti a példaanyagát. A fent említett előzményeihez hasonlóan, segítséget nyújt az általános köznyelvi szavak leírásában (ajándékutalvány, műsorajánló, tandíjmentesség), sőt a köznyelvnek eddig még nem szótárazott elemeit is nagy számban tartalmazza (békefenntartó erők, környezet- és fogyasztóvédelem, személyi jövedelemadó-előleg). Naprakész voltát mutatja, hogy szóanyagában bőségesen szerepelnek az Európai Unióval kapcsolatos fogalmak és tulajdonnevek (EFA = Európai Fejlesztési Alap, Egységes Európai Okmány; röv.: EEO, európai identitás).

A köznyelvi anyag mellett a szaktárgyi szókincs helyesírásához is segítséget nyújt, egyes tantárgyak tipikus szaknyelvi szavainak leírásával. Egyaránt találunk szakkifejezéseket az irodalom (keresztrím, Ómagyar Mária-siralom, stíluskeveredés), a nyelvtan (alárendelő összetett mondat, mutatószó, pontosvessző), a történelem (Barbarossa-terv, jogállamiság, kisbirtokrendszer), a matematika (függvénytranszformációt, komplex szám, össztérfoga), a fizika (energia-egyensúly, lengéscsillapító, mechanikai energia), az informatika (fájlátvitel, komputerizál, szoftvernyilvántartás) vagy a kémia (főkvantumszám, molekulasúly, szénhidrátlánc), esetleg a biológia (anyagcserelánc, érzőneuron, extrapiramidális pálya) tudományának nyelvéből. Megkönnyíti a használatot, hogy a rövidítések végigfutnak a lapok alján, nincs szükség lapozgatásra vagy örökösen kicsúszó könyvjelzők használatára.

Kellemes meglepetésként állapíthatjuk meg, hogy a Magyar helyesírás lényegesen többet nyújt, mint amennyit a címében ígér. A helyesen írt szóalakok mellett a kiejtéstől a szómagyarázatig sokféle kiegészítő információt közöl, ezzel nagy kedvet ébreszt a Diákszótár sorozat – már megjelent és ezután készülő – többi darabjának forgatásához. Ugyanakkor nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet: jelesül arra, hogy a helyesírás nem öncélú tevékenység, hanem izgalmas feladat, amelyben egyaránt szerepe van nemzeti hagyományainknak és a különböző kultúrák találkozásainak. Ráébreszti a figyelmes használót arra, hogy a helyesírás a mondanivalónk minél pontosabb, minél árnyaltabb kifejezésének nagyszerű eszköze. Hogy mindez következetesen végigvonul az egész köteten, az elsősorban a szerkesztőnek, Tóth Etelkának és munkatársainak az érdeme. Bizakodjunk abban, hogy alkalmuk lesz hosszú évtizedekig gondozni és a kor igényeinek megfelelően folyamatosan megújítani szótáruk mostani első kiadását.