Live 8 – és ami mögötte van

A múlt szombaton megtartott Live 8 elnevezésű segélykoncertnek a kampányolás és a gazdag országok figyelemfelkeltése mellett volt egy másik üzenete is: nem hunyhatunk szemet az emberi nyomorúság felett, nem fordíthatjuk el arcunkat a csontsovány emberek láttán. Ezt az üzenetet az angliai Equality of Opportunity (Esélyegyenlőség) csoport vezetője e-mailben küldte szét a világ különböző részeire. Én egyik ismerősöm által jutottam hozzá a levélhez, amelyben a következőket írja Marnie Muhavura, a csoport vezetője: „Csoportunk az emigráns afrikaiak lelki bajaira próbál gyógyírt keresni. Számtalan helyen próbálkoztunk már, számtalan hivatalt megkerestünk, s nem találtunk orvoslást fájdalmainkra, sérelmeinket sehol sem tudtuk megtorolni. Ezért alakultunk.”

A levél elolvasása után az ismerősöm által sikerült felvennem a kapcsolatot az említett lánnyal. Marnie 1985 nyarán született Ugandában egy kis településen. Nyolc testvére van. Édesapja egy helyi vállalkozónál dolgozik. A lány előtt tisztázatlan, milyen területen. Édesanyja háztartásbeli. Marnie néhány hónapos volt, amikor 1985 karácsonyán a Live Aid koncert híre bejárta az egész világot, s az etiópiai gyermekek megsegítésére több mint 100 millió dollárt gyűjtöttek össze. Azt mondja, neki szerencséje volt, hiszen többedmagával Angliába került egy szerető családhoz, akik nevelik és taníttatják. „Amikor elkerültem otthonról nagyon nehéz volt beilleszkedni az új környezetbe. Új égtáj, új emberek, új kultúra. Nagyon hiányzott az otthoni környezet, bármilyen nyomorúságos is volt. El sem lehet képzelni azt a nyomort, a kilátástalanságot. A településen, ahol éltem, éjszaka síri csend honolt, a nyomor csendben jár. Az asszonyok és a gyermekek mintha megszokták volna. A házuk előtt ültek, és sokszor a saját székletüket fogyasztották. A gyermekeket legyek szálltak és különböző betegségben – AIDS, TBC és malária – szenvedtek” – írja Marnie levelében. Ezután szó szerint, mint a mesében a Live Aid koncert szervezőjének egyik forgatócsoportja megtalálta, és a tévében látott arcok között feltűnt az övé is. „Csak néhány településnyire voltam Birhan Woldutól, az etióp lánytól, akivel Londonban futottam össze. Ő az a lány, aki a színpadon Madonna ölelésében volt látható, s akit megmentettek a haláltól.”

Marnie egzisztenciája nem megoldott, mégis segítő kezet nyújt a rászorulóknak. „Az ifjúsági szervezet, melynek tagja és szóvivője vagyok, azt tűzte ki célul, hogy segítsen a külföldre menekített emberek érvényesülésében és menedéket nyújtson nekik. A világ csak a híradókból ismeri az afrikai állapotokat, és megszokja, hiszen minden nap szembesül vele. A családok java része egy dollárból él. Havonta!” Marnie, ha már szülőhazájában uralkodó állapotokat nem is tudja megváltoztatni, legalább a túlélőknek nyújt segítséget. „Szüleimet ritkán látom. Amikor hazamegyek, s látom a sok szörnyűséget és érzem a tehetetlenségemet, legszívesebben sírva fakadnék. Az egyik ottlétemkor az öcsém a kezeim között halt meg. Maláriában. Nem kapta meg időben a gyógyszereket. Sajnos, ez mindennapi. A segélyszállítmányok ritkán jutnak el a rászorulókhoz. Rendszerint bűnbandák megtámadják a segélykonvojt, s kifosztják. Kevés az ivóvíz is. Percenként halnak meg emberek, akiket a közeli folyóba dobnak, mert nincs, aki elásná őket. Mindenki harmatgyenge.” Marnie örül annak, hogy a Hosszú út az igazságig elnevezésű koncert újra a fekete kontinensre irányítja a figyelmet, és nyomást gyakorol a fejlett országok vezetőire. (borka)