Lepusztult iskolák, alacsony színvonalú felsőoktatás

Újra megmozdult a diákság. Múlt héten újra emlékeztette a politikusokat, nem ért egyet a tandíj bevezetésével. Bár a tüntetés nem volt olyan méretű, mint 1989-ben (hiába agitált ezzel plakátok tömege szerte a Malomvölgyben), legalább felfigyeltek rá.

Legalább történik valami, gondolja az egyetemisták legtöbbje, bár szkeptikusan látja az esélyeket. Szlovákiában ugyanis előbb-utóbb mindenki szkeptikus lesz. Tandíj is lesz – egyszer. A kérdés az, hogy mikor. ĺgy a szkeptikusok paradox módon reménykednek is, abban, hogy a tandíj őket még elkerüli. Vagy legalább tanulmányaik nagy részét még nem kell finanszírozniuk, így is elég pénzt felemészt a kollégium, utazás, létszükségletek...

A tandíjjal kapcsolatban már rengeteg érv elhangzott pro és contra. Újat már nem nagyon lehet kitalálni, vannak, akik azért mégis megpróbálják. A tüntetés utáni napon érdekes szórólapok jelentek meg a malomvölgyi kollégiumokban. (Jó időzítés vagy csak puszta véletlen? Ki tudja?) „Dobd ki a karriered! (ha megteheted)” – hirdeti jókora betűkkel. Az ember állásbörzét vagy felvételi meghallgatásokon használható tanácsokat várt, de más állt a lapon. „A jelenlegi állapot”: lepusztult iskolák, alacsony színvonalú felsőoktatás elől külföldre menekülő diákok, ráadásul a korlátozott szociális ösztöndíjak és kölcsönök miatt nem mindenkinek adatik meg a továbbtanulás lehetősége. Bezzeg a reform! A reform ezt majd mind helyrehozza! Igazságosabb lesz a rendszer, a fizető diákok nyomást gyakorolhatnak a tanárokra és az iskola vezetőségére, sőt, az új ösztöndíjrendszernek és a magasabb kölcsönöknek köszönhetően többen tanulhatnak majd tovább. Legalábbis ebben bíznak a szórólap összeállítói.

Kérdés, ki hiszi ezt el nekik.