Kismartontól a Selye János Gimnáziumig

Életre szóló élményeket szereztek az Esterházyaknak szentelt Estöri több mint nyolcórás vetélkedőjén a „Selyeházy liliomok”.

Beülünk a buszba és elbúcsúzunk a kismartoni kastélytól. Hosszan tart a búcsú, hiszen egy másik busznyi társaság – a zsűri, a technikus személyzet és a szervezők körbeölelik egymást, mindenki mindenkit, ez pedig eltart egy ideig.

Ha belegondolok, hat hónap munkája fejeződött be ezzel a nappal. Októberben és februárban két kört teljesítettek a selyés lányok, az Estöri kreatív történelemversenye saját készítésű anyagokat – filmeket, prezentációkat – kért az Esterházyak történelméhez kapcsolódóan. A több mint 130 csapatból 14 került a kismartoni döntőbe, ezek közül egyedüliként a „Selyeházy liliomok” képviselték a felvidéki magyar iskolákat.

A döntőre sem érkezhettünk üres kézzel. Minden csapatnak nyilvánosan be kellett mutatkoznia egy saját maga alkotott címerrel. Krkoška Enikő, Pinke Andrea és Rezman Andrea a többi csapattal együtt pár percben bemutatta a zsűrinek a címerét és egyúttal a csapatot is (identificatio). De ennyivel nem úszta meg senki sem, ugyanis a hagyományos versenyfeladatok csupán a verseny töredékét alkották. Nemhiába helyezték a kreativitást a vetélkedő fő követelményének. A következő körökben a „Selyeházy liliomok” jelenetet adtak elő Esterházy Pál életéből, pontosabban Pál herceg és két feleségének megjelenítésével. A történelem fintora, hogy Esterházy Pál diákként maga is játszott az iskolai színjátszó körben, akkor neki Juditot, egy bibliai nőalakot kellett színpadra vinnie. Most viszont Enikő bújt Pál bőrébe, és próbált két nő között talpon maradni: a kísértet formájában megjelenő Esterházy Orsolya (Pinke Andrea) és az új feleség, Thököly Éva (Rezman Andrea) nem hagyta nyugodni a herceget. A kísértetnek végül sikerült a terve, a második házasság elhidegült, mégis a kuruc fejedelem húga volt az Esterházy hercegek ősanyja. Ehhez a representatióhoz tartozott egy donatio is, vagyis egy ajándék. Egy olyan ötletes meglepetéssel kellett a csapatoknak a színpadon megjelenő „hercegi párnak” kedveskednie, amellyel gazdagíthatjuk az Esterházy-kincstárt. A „Selyeházy liliomok” olyan homokórát ajándékoztak, amelynek belsejében szilvapálinka csepeg és jelzi az idő múlását. A saját készítésű óra utalás volt az előadott jelenet egyik pontjára, amikor Thököly Éva „égett borral” kínálja urát, Pál herceget, de ő nem fogadja el, tart a Thököly Imrétől küldött ajándéktól. Állítólag Thököly Imre említette először írásban a szilvapálinkát.

Maga a donatio annyira önálló munka volt, hogy nem csak a homokórán volt érzékelhető a tartalma. Ezért óvatosnak kellett lennünk, nehogy mások idő előtt megpróbálják felbontani. Ennél nagyobb ajándékkal is kedveskedtek az Esterházyaknak a lányok, amikor a verseny előtti héten gyűjtést szerveztek az iskola diákjainak körében a galántai neogótikus kastély felújítására. Erre a nemes cselekedetre akkor tettek fogadalmat, amikor a februári galántai filmen dolgoztak, és látták, milyen rossz állapotban van a kastély. A helyi polgári társulás vezetőjét, Takács Zsoltot is megszólaltatták, aki segített a film elkészítésében. Április végén viszont ő volt a Selye János Gimnázium vendége, a „Selyeházy liliomok” ekkor nyújtották át a selyés diákok támogatását a kastély felújításához. Takács Zsolt köszönetképpen egy előadáson mutatta be a polgári társulás munkáját és az Esterházyak felvidéki emlékeit.

A „Selyeházy liliomok” nem úszták meg ennyi szerepléssel. A duellum keretében a zsűri és a közönség hét szópárbajt nézhetett végig. Ebben az élvezetes fellépésben Rezman Andrea a nemrégiben elhunyt Esterházy Melinda hercegnét alakította, míg a nagykanizsaiak képviselője Thököly Évát. Míg a többi párbajban valóságos szócsörték zajlottak, itt a két hölgy megértő volt a másik sorsával szemben, hiszen egyiküknek sem volt könnyű a sorsa férje mellett. A két hercegnének külön-külön kiállítást szerveztek meg: Évának Fraknón, Melindának Kismartonban.

A több mint nyolcórás vetélkedő nem hozott a lányoknak dobogós helyezést, ettől függetlenül boldogok voltak, mert egy olyan élénk és ötletes munka folyt, amelyben nem is az volt a legfontosabb, ki hányadik helyen végez, hanem az, hogy láthattuk mások kreativitását is megelevenedni, színészi tehetségeket láttunk kibontakozni, s talán a verseny jelképe is lehetne az a plakát, amelyen Esterházy Miklós, a család felemelője szelfit készít magáról. A verseny célja mindazonáltal megvalósult: a diákok játékosan, mégis a pontosságra törekedve ismerték meg a 17. századi Esterházyak történelmét, történelmi környezetben, történelmi pillanatban. Már csak azért is, hogy a szervezők beillesszenek egy provocatiót is: jövőre újra megszervezik az Estöri kreatív történelemversenyt. Én pedig bevallom, hogy életem egyik legkellemesebb munkanapja volt a döntő, a kismartoni kastély Haydn-termében eltöltött nyolc óra egyszerre volt munka, pihenés és szórakozás.

Elek József

felkészítő tanár