Kezdeti olimpiák és híres győztesek az újkorban

Az athéni olimpia után az egyes országok és városok egyre jobban belelendültek a játékok szervezésébe. Egyre több versenyző és egyre több néző vett részt e jeles sportrendezvényeken. És persze, a kiemelkedő, magas színvonalú teljesítményt nyújtó sportolók száma is gyarapodott. Tudod-e kik voltak ők?

Az 1900-as olimpiának Párizs adott otthont, ám a rendezvény egy kicsit rendhagyóra sikeredett. A megnyitó és a záró ünnepséget elhagyták, s így sok sportoló azt sem tudta, hogy milyen sporteseményen vesz részt. A nézők többségét pedig a szintén ugyanakkor zajló világkiállítás, vagyis az Eiffel-torony és a mozgólépcső elődje, az elektromos járda vonzotta oda. Pedig a sportolók teljesítménye jóval meghaladta a négy évvel azelőttiekét. A magyarok közül Bauer Adolf diszkoszvető aratott nagy sikert a 36,04 méteres dobásával.

Még a következő, 1904-es játékok sem voltak az igaziak. Az USA-ban St. Louis városa szervezte az olimpiát, és az óriási távolság miatt, na meg persze, azért, mert még nem volt repülőgép, szinte csak amerikaiak vettek részt a versenyeken. Itt is összekötötték a kultúrát a sporttal: ugyanekkor zajlott a világkiállítás is. A magyar csapat mindössze hét fővel képviseltette magát, ám a kis létszám ellenére is született aranyérem. Halmai Zoltán nyert az 50 és a 100 yardos gyorsúszásban is.

Nagy áttörést jelentett az 1908-as olimpia, melynek színhelye London volt. Nagyságrendekkel megnőtt az olimpia jelentősége. Első alkalommal rendezték meg az első műkorcsolya versenyt, amit a téli sportágakhoz soroltak. A tipikus esős, angol időjárás ellenére 300 000-en vettek részt nézőként ezen az olimpián.

A legnagyobb győzelmek Ray C. Ewry nevéhez fűződnek, aki magas-, távol- és hármasugrásban is aranyérmet szerzett Londonban. És ha még azt is hozzátesszük, hogy Ewry ötéves korában gyermekbénulásban szenvedett, és csak húszévesen tudott újra járni, akkor még bámulatosabbak a győzelmei.

Hazánk fiai a londoni olimpián főként vívásban jeleskedtek: dr. Fuchs Jenő kardvívó és a magyar kardcsapat is győzött. És persze, nem szabad megfeledkeznünk a birkózó Weisz Richárdról sem, aki szintén első helyezést ért el.

Az 1912-es stockholmi olimpiát az indián származású Wa Tho Huck, vagy ismertebb nevén Jim Thorpe tette emlékezetessé. Tízpróbában és öttusában olyan elképesztő teljesítményt nyújtott, hogy még az 1956-os melbourne-i olimpián is bekerült volna vele az első nyolc közé. Egy évvel később, 1913-ban azonban megvonták tőle az érmeit, mert egy amerikai sportvezető megvádolta, hogy pénzt kapott (60 dollárt) egy baseball meccsért. Az amerikai sportszövetség örökre eltiltotta az amatőr versenyektől, s ezzel elérték, hogy ne szerepeljen indián versenyző neve a győztesek között. A vádakat csak Jim Thorpe halála után vonták vissza.

A stockholmi olimpián a magyar versenyzők szintén vívásban jeleskedtek. Dr. Fuchs Jenő és a kardcsapat mellett azonban Dr. Prokopp Sándor is csatlakozott az aranyérmesek listájához.

Az újkori olimpiák szép négyévenkénti sorozatát az I. világháború bontotta meg. A sport mint a világbéke egyik eszköze ekkortájt nem érte el a célját, hiszen az 1916-os Berlinbe tervezett olimpia elmaradt. Ám, hogy miként módosultak a viszonyok a háború után, és hogyan zajlottak az első téli olimpiák, azt a holnap megtudhatod. Akkor is számítunk rád! (n)