Karrier az elitiskola után

A francia felsőoktatásban kettős rendszer alakult ki az elmúlt évtizedek során. Míg a tömegképzésben évente közel kétmillió diák vesz részt, a nagy presztízsű iskolákba – az ún. Grand Ecole-okba – mindössze az ötödük, körülbelül 120 ezer ember juthat be. Ezekből az iskolákból kerül ki a francia társadalom vezető rétege. Közülük is a legrangosabb az Ecole Nationale Administration (ENA), amelynek hallgatója volt az utóbbi évek két államfője és négy miniszterelnöke is. A nagy presztízsű intézmények többsége állami fenntartású. Hallgatóik már a tanulmányi idő alatt szoros kapcsolati hálót építenek. A mérnöki és természettudományos irány hallgatója volt például a francia Vivendi-vezér: Fourtou, vagy a gazdasági és pénzügyminiszter Francis Mer. A bölcsészeti irány híressé vált tanulója Georges Pompidou. A franciaországi karrier megkoronázásához hozzájárulhat az ENA keretében szerzett kiegészítő diploma. A francia politikai elit vezetői közül Hollande, Chirac, Villepin nevét találjuk az egykori hallgatók listáján. Egy GE-ban szerzett diploma a legjobb ugródeszka a karrierhez. Hallgatóik 92 százaléka két évvel a diploma megszerzése után stabil munkahelyen dolgozott, majd minden esetben vezető pozícióban, határozottan jobb fizetéssel, mint a többi pályakezdő. Gyakori jelenség, hogy az apák fiaikat egykori intézményeikbe juttatják be. A tanulók 70 százalékának szülei a vezető rétegből származnak, mindössze 6 százalékuk szülei munkások. Az ENA végzősei már a 30. életévük betöltése előtt felkészültek arra, hogy vezetői pozíciókat töltsenek be, anélkül hogy a szokásos szakmai karrierlétrát végig kellene járniuk.

Az OECD Pisa-tanulmányok koordinátorának, Andreas Schleicher véleménye szerint az elitképzés ugyanakkor veszélyeket hordozhat: a zárt közegben nevelkedő vezetőréteg egy mesterségesen teremtett világban tölti napjait. Ugyanakkor a francia rendszer eredményeként könyvelhető el, hogy az elmúlt negyven évben 20 százalékról 33 százalékra növelte a pályakezdők között a diplomások arányát, miközben például Németországban ez az arányszám évtizedek óta mindössze 20 százalék körül ingadozik. (st, he)