Kamasz Edwin, kamasz Szilvia

A Csárdáskirálynőben mindenki a maga boldogságát keresiMilan Drozd felvételeA mézédes slágerek éneklése mellett, drámát is játszanak a komáromi végzős gimnazisták. A boldogság utáni vágyakozás gyakran nagyon keserves pillanatait. 1916: Csárdáskirálynő. Ötvenöt boldog diák egy színpompás operettben. December hatodikán, hétfőn, este hét órakor kerül színre először Kiss Péntek József rendező és Csengel Mónika társrendező, dramaturg új munkája a komáromi GIMISZ Színpad kamasz színjátszóival a Komáromi Városi Művelődési Központ színpadán. Az alkotókkal az egyik utolsó próba után beszélgettünk.

„Ez a Csárdáskirálynő tehát nem az a klasszikus Csárdáskirálynő. – Valamennyi előadás, ami ebből az operettből készült, nem klasszikus előadás volt. – válaszolta Kiss Péntek József, és elmondta, miért. – Amit a mi generációnk klasszikusnak tekinthet, az a híres Honthy Hannás Csárdáskirálynő lehet, melyhez Kellér Dezső írt szöveget az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Azután a kilencvenes évek derekán Kaposvárott Mohácsi János rendezte meg az operettet, melyhez Eörsi István korszerűsítette a szöveget. Ezt a szöveget sokkal hűbbnek érzem a történelmi valóság színpadi ábrázolásához. Lehet, hogy néhányan azt gondolják a december hatodikai premier előtt, hogy modern Csárdáskirálynőt szerettem volna színre vinni. Eszem ágában sem volt. Sőt még arra sem gondoltam, hogy színre vigyük ezt a három felvonásos nagyoperettet, de van nekem egy nagyon kedves kolléganőm, Csengel Mónika, aki egyre erősebben érti a színházat. Ő erőszakoskodott: most érett meg az idő arra, hogy ezt a darabot színpadra tudjuk rakni. Az idei évfolyam valóban képes volt létrehozni az 1916: Csárdáskirálynő című produkciót. Szeretnénk egy olyan időszeletetet megmutatni a magyar történelemből, amikor egy életforma eltűnik, egy másik pedig éppen kialakul. A színház nyelvén szeretnénk arról beszélni, hogy milyen lehetett, amikor a Monarchia a végnapjait élte. – folytatta a rendező.

– Van két tényező, amely a GIMISZ Színpad minden bemutatóját segíti – avatott be a részletekbe Kiss Péntek József –, egyrészt a Selye János Gimnázium, másrészt a Komáromi Városi Művelődési Központ. Ha ez a két intézmény és a vezetőik nem úgy viseltetnének a tehetséggondozás irányában, mint ahogy viseltetnek, nem biztos, hogy bármilyen nagyobb lélegzetű diákelőadást létre tudnánk hozni Komáromban.”

„A Csárdáskirálynőben mindenki a maga boldogságát keresi. A maga New Yorkját, ahogy az első felvonásban annyiszor emlegetik. New York ebben az előadásban nem a világváros, a Nagy Alma, New York szimbólum – vette át a szót Csengel Mónika társrendező, dramaturg – Mindenkinek van saját New Yorkja. Lehet az egy kis falu, egy tanya, egy erdő, egy rét. Valahol van egy hely, ahol megtalálhatjuk, és megvalósíthatjuk magunkat.”

Az ötvenöt diákot Kalmár Zsuzsanna korrepetítor tanította énekelni, táncolni Keszegh István koreográfus. Élőben énekelnek a szólisták, a művészeti alapiskola Carpe Dante kamarazenekara kíséretében. A zenekart Kulin Ödön vezeti. Az elején voltak hamis hangok, de a Jóisten adott nekik egy Écsi Anikót, neki pedig olyan hangot, amit hallva meglepődik majd a közönség.

– Écsi Anikó „aranyat hordoz” a torkában – vette át a szót Kiss Péntek József – De a többi énekes szereplő fantasztikus akarattal és szorgalommal felzárkózott mellé. Például az Edwint alakító Hencz Attila, aki egyszer benézett az egyik próbára, majd hosszas faggatás után elárulta, hogy énekkarba járt. Már akkor tudtuk, hogy többre képes, mint egy kisebb szerep megoldására. A dalokat sikerült olyan mederbe terelnünk, hogy ahol nem az énektudás az erőssége az egyes szereplőknek, más módszerekkel tudják a dalt, mint drámát közvetíteni. Persze, ettől a dal még operett-betétdal maradt, csak máshová raktuk a hangsúlyokat.”

Az eddigi legtöbbet játszott előadás a kilencvenháromban bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical volt – mondta búcsúzóul Kiss Péntek József –, melyben Csengel Mónika is játszott. Huszonnégy előadást tartottunk. Voltak olyan GIMISZ-produkciók, A dzsungel könyve és a Valahol Európában, melyeket kettős szereposztásban játszhattuk. Nem tudom, a Csárdáskirálynőt hányszor sikerül előadni. Diákszínjátszóknál, különösen végzős diákok esetében, bonyolult dolog nagy szériákat öszszehozni, bárhogy is szeretnénk.