Hol tart ma az irodalom?

Napjainkban egyre kevesebben vesznek kezükbe könyvet és dőlnek hátra, hogy első betűjétől az utolsóig végignyálazzák. Sajnos még kevesebben vannak, akik ezt önként teszik. Mi lehet a probléma? A kilencvenes évek első felében, főleg Magyarországon, tombolt a könyvvásárlási láz. Sok helyen találkozhattunk még az utcán is könyvárusokkal. Akkoriban olyan mennyiségben keltek el könyvek, hogy alig lehetett nyomon követni az eladási indexeket. Eltelt egy-két év, és minden elcsendesült. Mintha ez a rövid ideig tartó, őrületes roham kifullasztotta volna az embereket, mintha egyszeriben megunták volna a könyveket. Manapság a fiatalság, de sokszor még az idősebb korosztály sem vesz kezébe olvasnivalót, és inkább tévézéssel, az értelmetlen és ostoba műsorok nézésével üti el az időt, mint olvasással. Legjobb esetben a pletyka- és divatlapokat forgatják.

Mit lehetne tenni?

Sokan azt állítják, hogy a könyvek kimentek a divatból. Igazából soha nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy bárki is kiejtse a száján ezeket a gyalázatos szavakat, viszont ha jobban körülnézünk a mai médiában, lassan nekünk, könyvbarátoknak is be kell látnunk, hogy lehet benne valami. Vegyük példának rögtön a televíziót, azon belül is a reklámokat. Manapság szinte nincs is olyan, hogy valaki ne nézne tévét, így természetesen ezen keresztül lehet a leghatékonyabban manipulálni a tömeget. Könyvekről szóló reklámok viszont nincsenek. Akárhányszor ülök is le a tévé elé, akármennyire is figyelem az összes reklámot, egyszerűen soha nem látom, hogy valaki azt hirdetné, milyen fantasztikus regény jelent meg legutóbb, merre érdemes utánanézni stb. Még napjaink legnagyobb bestsellerét, a Harry Potter-sorozatot sem hirdeti reklám, legfeljebb elvétve egy-kettő, kivéve, ha már kész van a belőle forgatott új film. Pedig Harry Potter vitathatatlanul korunk egyik, ha nem a leghíresebb regényalakja, eltekintve a mű irodalmi értékeitől.

Ez a probléma

A kiadóknak, illetve az írók menedzsmentjének tenniük kéne azért, hogy a könyvek visszatérjenek a köztudatba, mert bármenynyire is tiltakozunk ellene, már nincsenek ott. Fizetniük kellene azért, hogy a tévé, az internet, az egyes portálok reklámozzák az adott könyveket, még ha csak napjában egyszer-kétszer is, főműsoridőn kívül. A kiadók azzal érvelnek, hogy nincs miből fedezni a reklámokat. Viszont ha nincs reklám, jóval kisebb az eladás, így természetesen tényleg nincs mit rááldozni. Viszont egy kis befektetéssel sokat el lehetne érni. Sokkal többet, mint ahol most tartunk. Néhány éve jelentették meg újra Boros Lajos első könyvét, a Sakálokat. Boros előnyös helyzete, hogy a Sláger Rádióban dolgozik bemondóként, lehetővé tette a könyv agyba-főbe reklámozását, és így a kiadvány csodásan fogyott. Nem csoda, ha a mai kezdő írók már előre elássák magukat, és tudják, hogy a magyar színtéren csöppnyi esélyük van csupán.

Manapság az emberek már nem igazán hajlanak az új korosztály művei felé, hiszen milyen lehet az, amit nem reklámoznak. Azonkívül ott lebeg a szemünk előtt az a téveszme, hogy előttünk már mindent megírtak, nem lehet újat kitalálni. Mind megmaradunk régi, bevált kedvenceinknél, és közben nem vesszük észre magunk körül az új tehetségeket.

Meggyőződésem, hogy egy kis anyagi segítséggel a könyveladást sokkal magasabb szintre lehetne emelni, és talán az ifjúság sem érezné szégyennek az olvasást, ha itt-ott azt látnák a tévében, hogy most ez a menő, ez a trendi, nem pedig a bugyuta valóságshow-k, a pornográfia és az erőszak. Viszont a média elzárkózott az irodalomtól, az irodalom pedig a médiától.

Esetleg ha az iskolákban, a magyaróra keretén belül a tanár néha bemutatna egy-egy új könyvet is, és a közös olvasás révén próbálná elérni, hogy a diákoknak megtetsszen, már tett valamit annak érdekében, hogy még ha kicsit is, de előrébb mozdítsa az irodalom ügyét.