Hogyan telefonáljunk?

Csörög a mobil! Vegyék már fel! Úristen, ez az enyém! Jaj, de kínos! Már megint elfelejtettem kikapcsolni... Veled is előfordult már, hogy ilyen szituációba kerültél? Manapság, amikor a mobiltelefonok korszakát éljük, sajnos, gyakoriak az ilyen és ehhez hasonló élethelyzetek. Ám nem is olyan egyszerű kiigazodni az útvesztőben, azaz mindig illemtudóan és udvariasan telefonálni!

Kezdjük először a vezetékes telefonnal! Ha te vagy a hívó fél, akkor köszönéssel kell kezdened. Mivel a vezetékes telefon nem személyre szabott, vagyis akárki felveheti, célszerű magázó köszönési formát választani (pl. Jó napot kívánok!). Persze, ha megismered az ismerősöd hangját, akkor sziával is üdvözölheted. Köszönés után be kell mutatkoznod. Ezt mindig a hívónak kell először megtennie. Mostanában azonban egyre többen veszik fel úgy otthonukban a telefont, hogy bemondják a nevüket. Ilyenkor egyszerűbb a dolgod, nem kell gondolkoznod a köszönésen, hanem a bemutatkozás után rögtön a tárgyra térhetsz. Még egy fontos szabály: bemutatkozáskor mindig a teljes nevedet mondd, ne csak becenevet, előfordulhat ugyanis, hogy az ismerősödnek több ugyanolyan keresztnevű barátja is van.

Ha már végre az az ember van a vonal másik végén, akivel beszélni akartál, akkor szorítkozz a lényegre! A telefon nem arra való, hogy a barátodnak/barátnődnek másfél órán át ecseteld rajta az éppen aktuális élményedet! Ehhez jobb a személyes randevú. Meg aztán egyelőre még a szüleid fizetik a telefonszámlát, és valószínűleg neked sincs kedved egy hó eleji cirkuszhoz... Szóval, gyorsan beszéld meg, amit akartál, búcsúzz el kulturáltan, és tedd le a kagylót!

Ha otthon te veszed fel a telefont, akkor nem muszáj rögtön bemutatkoznod, de amint a hívó fél ezt megteszi, te is mondd meg a nevedet. Légy nagyon készséges! Akkor is, ha nem téged keresnek. Ha nem tudod adni, akit keresnek, akkor kérdezd meg, hogy átadhatsz-e valamilyen üzenetet. Ha nem te tárcsázol, akkor még inkább próbálj meg rövid és tömör lenni! A másik félnek ez pénzbe kerül, és kínos lehet számára azt mondani, hogy fejezd be, mert sok lesz.

A mobiltelefonos beszélgetésekre lényegében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a vezetékes készülékeknél. A különbség abban rejlik, hogy ez mindig veled van, és személyre szabott, azaz csak a tiéd. Van azonban még egy nagyon fontos eltérés: a mobilt ki lehet, sőt néha ki is kell kapcsolni.

Ha valakit a mobilján hívsz, akkor mindig mutatkozz be (bár lehetséges, hogy a készüléke kijelzi a számodat, és már a neveden fog szólítani), és kérdezd meg az illetőtől, hogy nem zavarod-e. Hiszen megtörténhet, hogy az ismerősöd éppen nyilvános helyen tartózkodik, ahol nem akar beszélgetni.

A mobiltelefon kiváltképpen nem trécselésre való, hiszen nagyon drága! Ha te telefonálsz, nyugodtan meg is mondhatod, hogy csak röviden beszéljetek, mert mobilról hívod az illetőt. Ha téged hívnak, nem kell bemutatkoznod, hiszen a telefon személyre szabott. Ha viszont valaki másnak a mobilja van nálad, akkor mindenképpen mondd meg, hogy ki vagy és kinek a készülékét használod.

A mobiltelefon használatának legfontosabb szabálya talán az, hogy színházi előadáson, moziban, vendégségben, hivatalos helyen stb. nem illik használni. És természetesen az iskolai órákon sem: nemcsak telefonálni, hanem smsezni sem szabad! Ilyenkor a készüléket ki kell kapcsolni, mert amilyen peched van, úgyis éppen akkor szólalna meg! És akkor aztán hallgathatod, hogy mobilos bunkó vagy, illetve elkönyvelhetsz egy újabb intőt magadnak.

Egyszóval a saját érdekedben is jobb, ha betartod a telefonálás írott vagy éppen íratlan szabályait! Hidd el, nem is olyan nehéz! (s, he)