Haverok, pia, buli – ez az élet?

Sok szülő naiv, elképzelni sem tudja, hogy kamasz gyermeke kipróbálhatja a cigarettát, az alkoholt, vagy akár a drogokat is. Mások még a gondolatot is nyomasztónak találják, inkább homokba dugják a fejüket, és nem hozzák szóba a témát. Talán attól félnek, hogy egy ilyen beszélgetéssel esetleg éppen ők ültetnek el valami rossz gondolatot, kíváncsiságot a fejünkben. Ezért inkább csak csendben abban reménykednek, hogy bennünket majd elkerülnek az ilyen bajok.

Az alkohol és a drogok káros hatásait szóba hozni semmivel sem kockázatosabb, mintha arra intenének bennünket, hogy óvatosan közlekedjünk. Mindkét esetben a környezetünkben lévő veszélyre hívják fel a figyelmünket, hogy ne érjenek készületlenül, amikor majd találkozunk velük. A világ legtermészetesebb dolga, hogy szüleink meg szeretnének bennünket akadályozni abban, hogy dohányozzunk vagy kipróbáljunk bármilyen enyhének mondott drogot, mégsem a szigorú, durva tiltás a leghatékonyabb eszköz a megelőzésre. Egy, a kamaszok körében végzett felmérés tanúsága szerint az alkoholizálás és a drogfogyasztás elleni védekezésben sem a szigorú törvények, sem a felvilágosító kampányok nem olyan hatékonyak, mint a szülők és gyermekeik közötti nyugodt, őszinte beszélgetések. Azokban a családokban, ahol beszéltek a marihuána fogyasztásáról, annak hatásairól és veszélyeiről, 36%-kal kevesebb gyerek próbálja ki a szert, mint ott, ahol erről a kérdésről nem esett szó. A szipuzás 50%-kal, a kemény drogok használata 56%-kal alacsonyabb azoknál a fiataloknál, akik szüleikkel is tudtak beszélni ezekről a szerekről. A megkérdezett tinédzserek 74%-a úgy nyilatkozott, hogy jobb lett volna, ha szülei a kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekben is felvilágosítják őt.

Vannak olyan szülők, akik letagadják, hogy volt olyan időszak az életükben, amikor a nagy ivászatok jelentették számukra a szórakozást, vagy maguk is kipróbáltak már egy-két drogot. Óvni szeretnék gyermeküket, de a vélt vagy valós szégyenérzet, a titkolózás miatt mégis valahogy kevésbé lesz hiteles az, amit mondanak. A szakemberek többsége általában azt tanácsolja, hogy amikor az élet kényes kérdéseiről van szó, – így a drogokkal és az alkohollal kapcsolatban is, – az őszinteség a legjobb politika. Egy ilyen beszélgetés alkalmával lehet, azt halljuk majd szüleinktől, hogy annak idején őket is vonzották ezek a szerek, de azt is elmondják, milyen rossz tapasztalatokat szereztek e téren, és miért gondolják ma már ezeket a dolgokat veszélyesnek.

Szüleink nem szeretnék, ha mi, kamaszok nem ismerkednénk az egészségünkre és a jövőnkre nézve káros anyagokkal, a cigarettával, az alkohollal, és a drogokkal. A tinédzserek igénylik, hogy szeretteik egyértelműen kifejezzék a véleményüket ezekben a számukra csábító, mégis szorongató kérdésekben. Nem muszáj szigorú, erélyes hangon beszélni, sok gyereknél az enyhe érzelmi zsarolás lényegesen hatékonyabb. Néha ilyeneket hallunk szüleinktől: „Borzasztóan csalódnék benned, ha berúgnál.“ vagy „Egy nyugodt percem sem lesz addig, amíg meg nem ígéred, hogy semmilyen drogot nem próbálsz ki.“ Ez a fajta merev elzárkózás persze sokszor túlságosan szigorúnak tűnhet. Bizonyára vannak helyzetek, vagy elképzelhető egy valamivel idősebb életkor, amikor már egy kamasznak is megengedhető, hogy a barátaival koccintson, vagy belekóstoljon az apja szivarjába. Valóban nem is a pontos mennyiségek, vagy a nagykorúságnak tekintett életkor meghatározása körül forog talán ez a nevelési helyzet. Sokkal inkább arról van szó, hogy fokozatosan önállósodjunk és tanuljunk meg saját magunkra vigyázni. A tiltásokkal, tanácsokkal és aggodalmakkal szüleink azt szeretnék elérni, hogy ugyanannyira tiszteljük, szeressük és féltsük magunkat, amennyire szüleink tették helyettünk is, amíg még kicsik voltunk.

Sok tinédzser nem azért iszik vagy próbál ki kábítószereket, mert anynyira kíváncsi vagy életunt lenne, hanem mert abban a társaságban, ahol érvényesülni szeretne, ez számít menőnek. Egy idegennek mindig sokkal könnyebb azt mondani: „Kösz, én ezzel nem élek”, vagy „Bocs, de most mennem kell”, mint egy olyan személynek, akinek a barátsága és elismerése szinte mindennél fontosabbnak tűnik. Még az alapvetően jóravaló, rendes gyerekekkel is előfordulhat, hogy veszélyes és helytelen kalandokra akarják rávenni a barátaikat. Ilyenkor mindig úgy kell tennünk, hogy másnap ne szégyelljük magunkat mások és önmagunk előtt, és megőrizhessük emberi méltóságunkat.