Hason döfte magát konyhakéssel

Nem tartozott azok közé a cicababák közé, akiket mindenki körülrajongott. Szabadidejét nem bevásárlással és a hétvégi diszkókra való készülődéssel töltötte. Ehelyett inkább tanult, vagy a helyi állatmenhelyen segített. Mint minden fiatal, ő is ábrándozott a jövőről. Állatorvos szeretett volna lenni. Talán ez az álma teljesülhetett volna, ha egy napfényes tavaszi délután nem megy el sétálni barátnőjével, Tinával.

Miért nem érti meg senki?

A két lány céltalanul bolyongott a városban. Egyszer csak két meglehetősen helyes férfi állta el az útjukat. Veronika első pillantásra szerelmes lett Tomiba. A fiúk elhívták őket egy italra. Tinának nem tetszet az ötlet, mivel volt barátja, de barátnője kedvéért elfogadta a meghívást. Veronika és Tomi között fellobbant a szikra, és attól a naptól kezdve sülve-főve együtt voltak. A lány mindennél jobban szerette a fiút. Minél többet volt a sráccal, annál kevesebb ideje maradt a tanulásra és a menhelyre. Egy alkalommal Tina látta Tomit egy bulin egy másik lánnyal csókolózni. Mindent elmondott a barátnőjének. Veronika elsírta magát, de ahelyett, hogy szakított volna a fiúval, megvádolta barátnőjét. Nem értette, miért találgat? Miért sajnálja tőle azt az egy kis boldogságot? Miért nem hiszi el, hogy végre őt is szereti valaki? Tina nem hitt saját fülének. Összevesztek. Azonban bogarat ültetett a lány fülébe. Nem tudott nyugodni és megkérdezte Tomit. A fiú mindent letagadott, sőt az egész ügyet megfordította: Ha Veronika igazán szereti őt, akkor miért hisz holmi pletykáknak?

Miért nem bízik benne?

Miért nem hajlandó szeretkezni vele? Van-e még értelme ennek a kapcsolatnak? Veronika elsírta magát. A fiú kiborult, hazavitte őt és kitette az autójából. Mikor Veronika hazatért, szülei gondterhelten fogadták. Szülői értekezleten voltak és a hallottaktól kiborultak. Elhatározták, hogy véget vetnek lányuk kapcsolatának, mivel ez rossz hatással van rá. Veronika szótlanul bement szobájába és magára zárta az ajtót. Kiszökött az ablakon és az első fülkéből felhívta Tomit. A fiú idegesen vette fel a telefont. A lány bocsánatért esedezett, és kérlelte, hogy jöjjön el érte. Mikor találkoztak, a karjaiba vetette magát, a fülébe súgta, hogy meg akarja mutatni, mennyire szereti. Mindketten tudták, hogy ez mit jelent.

Kiábrándító valóság

Beültek az autóba és elmentek valahova, ahol elbújhattak a világ szeme elől. Veronika sokszor ábrándozott erről a pillanatról, de teljesen másképp képzelte el az elsőt. Tominak, azonban ez csak egy volt a sok közül.

Veronika éjjel tért haza, lefeküdt. Arcán krokodilkönnyek peregtek le, melyeket a testi és lelki fájdalom szült. Másnap hiába hívta Tomit, a telefont senki se vette fel. Szüleivel nem oszthatta meg fájdalmát, az egyetlen barátnőjét is elvesztette. A magányt már kiskorában megszokta, de ennyire egyedül még sosem érezte magát. Az egyetlen, aki vele volt, az a gyermek volt, akit a szíve alatt hordott. Az az ártatlan emberke semmiről se tehetett, mégis annyira utálta és megvetette. Nem lehet tudni, hogy miért tette ezt. Csak a gyermektől akart megszabadulni, véget akart vetni a szenvedésnek. Hason döfte magát konyhakéssel. Későn találták meg. Azt, hogy terhes volt, csak a boncolás után tudták meg a szülei. Talán még mindig közöttünk lehetne, ha valaki meghallgatta volna, felfigyelt volna rá. A döntés, azonban csak rajta állt.