Hamlet marad

A színjátszók lapunk lelkes olvasói Játszanak. Házaspárt szobalánnyal, donnákat szépfiúval, hűtlen asszonyt gaz csábítóval. Infantilis és sipító mindenki. Próbál a Gimisz, aa Selye János Gimnázium középső diákszínjátszó csoportja. Szerzői színházat. Nagy a várakozás. Június 11-én új diáktársulat születik a közönség előtt Komáromban.

– Ez a GIMISZ Színpad tizenharmadik bemutatója – fogadott Kiss Péntek József rendező –. Arra gondoltunk, lehet a tizenharmadik álom is, hiszen bizonyos értelemben mindegyik álom volt. Az egyik előadás megmaradt az álom szintjén, a másik valósággá vált. Ez a mostani egy vízió. Vízió arról, hogy elbeszélünk egymás mellett. Nem figyelünk egymásra, csak önmagunkra. Erről szólnak A Kopasz énekesnőből, a Sancho Panza királyságából és a Szegény gazdagokból vett részletek. Más-más műfajok ezek, az előadás nem titkolt célja az is, hogy ezek a diákok, akik színházat akarnak játsztani, ismerkedjenek meg a drámairodalom különféle szegmenseivel. Ionesco az abszurdot, Lengyel Menyhért a vígjátékot, Jókai a romantikát képviseli itt, mint drámai műnem. A keretjáték pedig diákjáték.

– A játékmester Hamlet. A Hamletből a tipikus, példaértékű monológokat vettük ki – vette át a szót a rendező –, melyek egyrészt a színjátszás filozófiájáról, másrészt a létről, szóval a legfontosabb dolgokról beszélnek. Azt gondolom, hogy nem figyelünk eléggé Shakespeare nagyon fontos intelmére, mi színházcsinálók, akár profik, akár amatőrök. Arra, hogy ha csináljuk, csak úgy lehet, hogy rétesszük az életünket.

Diákszemmel

– Mary vagyok, a Kopasz énekesnő, kissé őrült szobalánya – mutatkozott be Till Tímea – Két énje közül az egyiket játszom. Volt már úgy a próbafolyamat alatt, hogy elegem lett belőle, sőt, úgy éreztem, valamennyi Mrs. Smith elmehet, ahová akar! Néha nekünk is furcsa, hogy párhuzamosan, egymás mellett, de egymásra nem nézve mondjuk ugyanazt a szöveget.

– Mrs. Smith figuráját alakítom a Kopasz énekesnőben – mondta Simcsík Rita, majd azonnal pontosított – Mrs. Smith 1. szerepe az enyém. Négyen alakítjuk ugyanis a nő négy skizofrén énjét, a férjeinket pedig négy fiú játssza. Szeretem, ha nem adják mindjárt elém a darabot, hanem magam találom meg a lényegét.

– Már álltam profi színpadon – újságolta boldogan Ponty Tamás. – Orczi szerepét játszottam a Légy jó mindhalálig című musicalben a Jókai Színházban – Most Mr. Smith 2. vagyok, a papucsférj. Érdekes, hogy az egész kellék és a díszlet mindössze egy szék.

– Én is Mr. Smith vagyok – vette át a szót Michač Gábor. – Rita férjét alakítom. A jelenet során azt mutatjuk be, hogy nem beszélünk semmiről, mégis elbeszélünk egymás mellett. A fény is, a zene is fontos, de a legfontosabb a játék.

– Mr. Smith 3. vagyok. – csatlakozott Hupka Adrián, aki a keretjátékban és mindhárom jelenetben is játszik. – A Szancho Panza királyságában Gregoriust, a rokkant szépfiút alakítom, aki ráadásul ronda, a Jókai-jelenetben pedig a gaz csábító szerepe jutott. Gregorius tetszik a legjobban. Dinamikusabb feladat, mint a többi. A színpadon inkább mozogni szeretek, mint beszélni. Remélem, az emberek elfogadják az előadást. Néhány dolgot megváltoztattam volna, de így is jó lett.

A színpadi jelek

– Varró Dániel, aki egyik versében említi, hogy „Ahogy a jó Shakespeare úr mondaná”. Nagyon szeretem Varró Dániel verseit, – árulta el Kiss Péntek József. – Pontosan kifejezik azokat az ellentmondásokat, vívódásokat, melyek ennek a korosztálynak a lelkivilágát mozgatják, amilyen kételyeik vannak, ahogy a világ hat rájuk, amit a világról gondolnak. Szerettem volna kortárs költőt. A két figura, akik a verseit szavalják, nem kerül bele az álomba, őket nem ragadja magával a pillanat ereje, amikor Hamlet képében megjelenik az Angyal, hanem végig diákok maradnak. Kívül maradnak a cselekményen, ők mesélik el, mi történt a többiekkel a tizenharmadik álom idején. Visszaemlékeznek valamire, amit a néző itt és most lát. Több idősík, egymásnak ellentmondó helyszínek és típusok mozdulnak meg az előadásban. Fontosnak tartottam, hogy amellett, hogy játszunk, tanuljunk is valamit a színházról. Az volt a szándék, hogy valamiféle színházi eszköztárat mutassunk fel a színjátszóinknak, hogy megtanulják, hogy a színpadi jelek milyen következményekkel járnak.

– Amikor elhatároztuk, hogy etüdökből, kis jelenetekből összeállított előadást hozunk létre, elolvastam a két jelenetet, a Kopasz énekesnőt és a Sancho Panza királyságát, olyan érzésem támadt, hogy nemcsak arról szólnak, hogy elbeszélünk egymás mellett, hanem valahol a felsőbbrendűség kimutatásáról és az unalomról is. – mondta Csengel Mónika szakelőadó. – Eszembe jutott, hogy annak idején, amikor a Szegény gazdagok című Jókai-regényt olvastam, jót nevettem azon, hogy az első rész címe az, hogy Unalom. ĺgy találtam ezt a jelenetet. Sikerült hozzá öt nagyon tehetséges színjátszót találni. Fazekas Lacin kívül egyiküket sem ismertem, ő régi szavaló. Akkor, amikor Kiss Péntek József szerepet osztott, nem voltam ott, mert valami fontos dolgom akadt. A következő próbán azt mondta a rendező, tessék, ez a csapatod, ők maradtak. Októbertől dolgozunk az egész társulattal. Eleinte negyvenen-ötvenen voltak, fokozatosan fogytak. A próbafolyamat fele helyzetgyakorlatokkal, drámapedagógiai játékokkal, beszédgyakorlatokkal telt, később, amikor a jeleneteken kezdtünk dolgozni, ezzel már nem foglalkoztunk. A társulat szépen, lassan összecsiszolódott, közben pedig megszokták a színpadot. Szalai Tímea például, aki Henriettet alakítja, nem volt hajlandó hangosan megszólalni a szólani a színpadon, most pedig elég szépen kiabál, aminek örülök.

A darab összeállt

– Szeretem a színpadot és a színházat – vallotta be Szalai Tímea. – Kezdetben külön próbáltuk az egyes részeket. Mi, Mónikával, a többiek Kiss Péntek Józseffel. Azután fokozatosan öszszeállítottuk a darabot. Már érezzük, hogy összeállt, de szerintem jelenleg alakulóban van. Még hiányzik belőle a belső átélés. Érdekes lesz, hogy a nézők húsz centiméterre ülnek majd tőlünk. Nagy felelősség lesz így játszani.

– Ez a GIMISZ a nyolcosztályos gimnáziumból építkező KisGimisz, meg a musical-bemutatóiról híres nagy GIMISZ között a középső GIMISZ lett. Most indul. Velük mindig színházibb előadásokat szeretnék majd létrehozni – mondta búcsúzóul a rendező – Nem pedig színes, de fontos revüt, mint a végzősökkel. Van egy hátulütője a sok szereplős musical produkcióknak, kevesebb idő jut egy szerep elemzésére. Lehet, hogy jövőre tíz emberrel dolgozunk majd, lehet, hogy annyian leszünk, mint most vagyunk. Minden attól függ, kik jönnek a mostani elsősök után, meg, hogy ki, mennyire gondolja komolyan közülük a diákszínjátszást. Útravalónak itt ez az előadás. A tizenharmadik álom. Június 11-én pénteken este hét órakor mutatjuk be a Komáromi Városi Művelődési Központban.