Háború az oviban is?

Nem, sajnos ez a cikk nem két kisfiú közötti harcról szól, akik ugyanazért a kislányért vannak oda. Ez annál sokkal komolyabb. Saját unokaöcsém, aki jelenleg a nagycsoportos óvodások vidám életét éli, nos ő ébresztett rá, hogy már az óvodában is állandó téma a háború. Kis barátaival nem arról beszélget, hogy milyen mesét nézett tegnap a tévében, vagy hogy mennyit nevetett, mikor testvére játszott vele. Nem, az oviban is a kemény és hideg VALÓSÁG van napirenden. Gyakran használt szavaik közé tartoznak a harc, háború, ellenség, halottak. Mikor a minap leutaztunk hozzájuk, az orrom alá dugott egy rajzot. Ennyit mondott róla: ez a bácsi menekül a háború elől. A lap oldalán sok lyukat lehetett látni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi történt a lappal (remélve, hogy azt így gyártották), azt mondta, hogy azért lyukasztgatta ki, mert lőttek is. Mindezt egy nagycsoportos ovis kisfiú szájából igencsak szörnyű volt hallani. Még magamat, 14 évesen is igencsak „kicsinek” tartom ahhoz, hogy meg kelljen értenem az ellenségeskedést, nemhogy egy 5–6 évesnek. Óriási baj a kicsiknél, hogy nem tudni, milyen mély nyomot hagy bennük a háború, melyik fogja fel egy műanyag katonákkal játszott „játéknak”, és melyik tudja már ilyen korban, mi is a borzalom. Amit persze nem kellene, és nem szabadna ismernie. Bele se merek gondolni, hogy ha már egy viszonylag kívülálló ország ovisa fejébe is az kering, hogy egy rajzlapra nem virágokat, hanem menekülő embert rajzol, akkor mit érezhet egy olyan kislány vagy kisfiú, aki a családjával kuporog egy föld alatti rejtekhelyen, és rémülten hallgatja a bombák becsapódását.

Én személy szerint gyűlölöm a háborút, és úgy gondolom, nem igaz, hogy nem lehetett volna a problémákat békés vagy békésebb úton elintézni, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Én még mindig remélem, hogy sikerül kompromisszumot kötni az országoknak egymással, és nem kell másoknak is belefolyni az értelmetlen öldöklésbe, mert ahogy magamat ismerem, elsők között omlanék össze, de nem testileg, hanem inkább lelkileg.