Gyakran hazudik, mi ennek az oka?

Két gyermekem van, az egyik hároméves, a másik egy. Az idősebb örökmozgó, sőt mostanában többször rajtakaptam, hogy füllentett is. A legrosszabb az elalvás. A kicsi kezdi átvenni az idősebb szokásait. Mit tehetnék?

Jelige: Utánozás

Ha örökmozgó a gyermeke, biztosítson neki elegendő lehetőséget a mozgáshoz. Nincs az a gyerek, aki bele ne fáradna a túlzott, kimerítő mozgásba. Ne azt követelje tőle, hogy órákig üljön a játékai felett, és tornyot vagy házat építsen, hanem futkározhasson, kússzon, másszon, sétáljon, gyalogoljon, vagyis sokat mozogjon. Ha eleget mozog, akkor képes lesz nyugodtan végighallgatni egy mesét, vagy eljátszani játékaival.

A gyerekek szeretnek fantáziálni, s néha maguk se tudják meghúzni a határt saját élményeik és a fantáziájukban megjelent képek között. A füllentések ebben a korban nem feltétlenül tudatosak. Rászólhat, hogy ez nem igaz, vagy biztosan csak kigondoltad, de csak a tudatos füllentéseit büntesse.

Próbálja érdekessé tenni az estéket, a lefekvést. Olvasson mesét, tanuljanak versikéket, mondókákat, énekeket. A gyerek egy idő után kimondottan várni fogja, mikor mehet már az ágyba, mert tudja, hogy akkor valami érdekes vár még rá. Olyan játékba ne menjen bele, hogy no jó, van még időnk, ma később fekhetsz le. Ne így próbálja elérni, hogy népszerűbb legyen az apjuknál. Őt is inkább arra kellene rávenni, hogy önök ketten együtt határozzák meg a lefekvés időpontját, s aztán mindketten ehhez tartsák magukat. Ne úgy neveljék a gyerekeket, ha az apjuk valamit megenged, akkor ön rátesz még egy lapáttal, hogy jobb szülőnek tűnjön a gyerekek szemében.

Ráadásul, ha a férje kevés időt tölt a gyermekekkel munkája miatt, ne azzal nyugtassa a lelkiismeretét, hogy ha ő otthon van, nem érvényes a házirend, a gyereknek mindent szabad, mert ezzel nemcsak az ön munkáját nehezíti meg, hanem a gyereknek is árt. Ugyanis a kicsi azt a következtetést vonja le belőle, hogy ha apu mellett szabad ezt, akkor miért ne szabadna anyu mellett is.

Később ezt odáig fokozhatja, hogy már egyik szülőnek se lehet majd semmilyen korlátot felállítania, mert elég lesz, ha azt mondja, a másik szülő bezzeg megengedné… Ezért is nagyon fontos, hogy önök egy véleményen legyenek, s megbízzanak egymásban, hogy amiben megegyeztek, azt be is tartják. Nem az a jó szülő, aki mindent megenged a gyermekének, hanem az, aki azt engedi meg, ami a javát szolgálja. Nehezen boldogulna majd az életben, ha képtelen lenne bármihez is alkalmazkodni, elfogadni valamilyen szabályokat. Sokkal nagyobb árat kellene fizetnie későbben ezekért a tapasztatokért. Most csak néhány esti cirkuszról van szó, amit könnyen kivédhet, ha az esti lefekvésnek is meglesz a pontos forgatókönyve, s benne a kíváncsi várakozás, hogy vajon milyen mesét hallunk ma.

A kisebb gyereknek a nagyobb testvér a példaképe. Tőle lesheti el, hogy mit hogyan csinál, mire hogyan reagál. Ő még nem tudja eldönteni, hogy ez helyes dolog, ezt ismételhetem, csinálhatom úgy, ahogyan ő, s ez pedig rossz, nem méltó a követésre. A szülőnek kell korrigálnia, s tudatnia vele, hogy mi a jó. Ne büntesse a rosszért, inkább próbálja erősíteni a jót, vagy egyszerűen meghatározni, ilyen vagy olyan helyzetben hogyan kell viselkedni. Ez a nevelés ideje. Most kell lefektetnie az alapokat, amikből majd később sokat profitálhatnak.

Dr. Hadas Katalin pszichológus