Fókuszban a nyelvi sztenderd

KOZMÁCS ISTVÁN ‒

VANČONÉ KREMMER ILDIKÓ

Szeptember 18–20-án 76 előadás hangzott el a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán.

A nyelvész szakma már azzal is elismerését fejezte ki az elmúlt 15 évben a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetben kialakított nyelvészeti műhely eredményei iránt, hogy a rendezvény megvalósítását erre az intézményre bízta. Az Élőnyelvi Konferencia ugyanis a Kárpát-medencében alkotó, dolgozó, szociolingvisztikával foglalkozó magyar nyelvészek legfontosabb szakmai fóruma. Az előadásokat összefoglaló tanulmánykötetek bizonyos fokig azt is jelzik, hol tart a szakma az aktuális nyelvészeti kérdésekben.

A konferencia bővelkedett programokban. 15 ország 107 résztvevője tisztelte meg jelenlétével a nagy múltú rendezvényt. A szakmai tanácskozás otthont adott „A bevonódás, együttműködés a társadalmi felelősség, avagy a sztenderd kritikai újraértelmezésének empirikus lehetőségei” nevű, kétnapos módszertani műhelynek is.

A három plenáris előadás a sztenderdről alkotott nézetek különböző változatait mutatta be. Susan Gal (University of Chicago) előadásában azt hangsúlyozta, hogy a különböző sztenderd értelmezések mögött különböző ideológiák állnak. A „sztenderd” fogalom ugyan általában egyesít egy nemzeti csoportot, de egyúttal komoly belső rétegződést is létrehoz és kirekesztő politikát is jelenthet. Maga a „sztenderd nyelv” mint kifejezés azt sugallja, hogy a nyelv egy „tárgy”, amelyet tisztítani, védeni lehet/kell. A nyelvet viszont különböző emberek beszélik, különböző változatokban. Ezek a változatok jelentik a nyelv továbbélését. A nyelv – mondja Susan Gal – akkor „virul”, ha minél több funkció szolgálatában és minél nagyobb kreativitással változtatják, bővítik.

Lanstyák István (Comenius Egyetem) a sztenderdizáció folyamatának problematikusságáról adott elő. Lanstyák a sztenderd fogalmán a sztenderd többé-kevésbé spontán kialakulásának és/vagy tudatos kialakításának a folyamatát érti, vagyis nemcsak magát a nyelv konkrét alakítását, hanem az azt követő alkalmazási szakaszt is.

Tolcsvai Nagy Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) a magyar nyelv sztenderdizációját mutatta be. Rámutatott arra, hogy a magyar sztenderd történetileg változott az elmúlt kétszáz évben, funkciói először szaporodtak, majd korlátozódtak, presztízse először növekedett, majd a 20. század végén csökkent. Véleménye szerint a jelenleg látható nyelvi folyamatok alapján megállapítható, hogy a sztenderd meghatározó szerepet játszik a közösségi önalkotásban, az egyéni és csoportidentitásban, valamint a kreativitásban.

De mi is a sztenderd? Maga a sztenderd elvont fogalom, nyelvi eszményt jelent. A gyakorlatban azonban olyan nyelvváltozatot jelöl, amelyet a nyelvtanok, szótárak, helyesírási szabályzatok normaként rögzítenek. Ebből adódik a sztenderd fogalmának ellentmondásossága is, hiszen a nyelv állandóan változik, így a sztenderd is változik a használatban. Mégis mint állandó, változatlan normára hivatkoznak rá.

A konferencia egyik nem titkolt célja egy az oktatás, különösképpen a kisebbségi nyelvek oktatásában felmerülő kérdés megválaszolása volt: a sztenderd elsajátíttatása legyen-e az oktatás célja, s ha igen, milyen sztenderdé.

Nagyjából egységes nézet mutatkozott abban, hogy kizárólag csak a sztenderd oktatása, különösen olyan kisebbségi nyelvi régiókban, ahol a gyermekeknek nincs is módjuk a sztenderddel találkozni, nem tartható fenn tovább. Az új, nem sztenderd központú oktatás gyakorlati megvalósítása, megjelenítése a mindennapi oktató munkában a közeljövő komoly feladata a tankönyvírók és a tanárok számára.