Felszabadítja a fa lelkét

Tóth Rudolf fafaragó szívét-lelkét adja műveihezA szerző felvételeA tizenkilenc éves fiú kis műhelyében mesél életéről. Már egészen kicsi korában megbabonázta a fa, annak szerkezete és megmunkálásának lehetősége. „Szüleimhez is közel áll a természet, így megszerettem és elkezdtem mindenfélét faragni fából. Nagyon szeretem a történelmet is, így a kettőből indult ki az egész” – mondja Rudi. Szinte csak úgy sercen a kezei alatt a munka, percek alatt kirajzolódik a fán az adott téma. Újraértelmezi az élettelennek tűnő faanyagot. Szinte arcot, testet és lelket kap. A megmunkálásnál pedig nincs lehetetlen. „Mindent ki lehet faragni, csak ügyesség kell hozzá. A fa mindig élő anyag marad. ĺgy kell hozzáállni, s akkor remek és megkapó dolgok születnek.” Jelenleg egy fegyvertust készít. Vadászoknak lesz, mondja. „Mivel nagyon kötődöm a természethez, számos felkérés érkezik a vadászoktól, hogy faragjak nekik valamilyen ornamentikát a puskatusra. Cserébe kimehetek velük az erdőbe, megleshetem a vadakat. Közel áll hozzám a vadászat is.” De csak távolból figyeli a vadászok munkáját és a közeli erdőkben, tisztásokon élő állatokat.

Faforgácsok közt

Kezdetben családjának, barátainak és közeli ismerőseinek készített fatárgyakat, tükörkereteket. Volt, hogy bútorokat restaurált. Számára ez a tanulási folyamat része. „Egy fafaragó egész életében tanul, hiszen mindig vannak új anyagok, technikák, amiket meg kell ismerni. Ezért a középiskolai tanulmányaimat követően tovább képzem magam. Jelenleg a Horné Hámre település kézműves középiskolájában tanulok gravírozást.” Rudi sosem elégedett azzal, amit csinál, ezért minél többre törekszik, bár nem ambiciózus. „Nem az számít, hogy én legyek a legjobb, elég, ha a második legjobb leszek. Nem vonz a hírnév és a dicsőség. Egyszerűen szeretem ezt csinálni. Ennyi az egész.” Pillanatnyi hangulata határozza meg, mi születik egy-egy fahasábból. Úgy bánik a fafaragó eszközzel, mint a mesebeli Dzsepetto mester. Szorgos kezei alatt felsejlik a fa következő, új élete. Jelenleg egy iskolák közötti versenyre készül. A karácsony előtt megrendezésre kerülő megmérettetésben nem a fődíj elnyerésének lehetősége vonzza, hanem, mások munkájának nyomon követése.

Egyedi ékszerek

Természetességével, közvetlenségével, életigenlésével bárkit barátjává képes fogadni. Munkái szerte az országban megtalálhatóak, hiszen híre kinőtte a kisváros határait. „Egyszer egy kézműves táborban voltam, ahol összejöttünk néhányan fafaragók és olyannyira jól sikerült a találkozó, hogy azóta együtt járjuk az országot. Nagyszerű csapat jött össze.” Rudi a kis kuckójában egyik dédelgetett álmát is megosztotta: a jövőben szeretne egy ékszerdobozt készíteni saját tervezésű nyaklánccal, fülbevalóval és gyűrűvel. Ugyanakkor merészebb tervei között szerepel egy önálló kiállítás megszervezése is, melyen ízelítőt adna eddigi munkásságából. Az egyik lépés már megtörtént, hiszen idén, az első Gútai Napok rendezvénysorozaton egy káprázatos faalkotásban mesélte el, ő hogyan látja szülővárosát. Elmondása szerint nagyon szeret Gútán élni, ha teheti, itthon maradna, kibővítené műhelyét és a jövőben egy vállalkozást indítana.