Európa fővárosában jártunk

Az első mondatom talán kissé furcsán cseng, hiszen a madárcsicsergés nem éppen egy hatszázezres nagyváros jellegzetessége. Strasbourgban mégsem találja magát az ember betonrengetegben. A festői kis utcácskákban kalauzunk egy kedves házaspár, Annemarie David és Dan Bernfeld volt. Ők azok, akik gondosan összeállították programunkat, az ő közbenjárásuknak hála az egyébként akár egy évig is elhúzódó szervezési munka alig néhány hónapra csökkent. Persze, maga a szervezés sem indul meg, ha az iskola német lektora, Magdalena Schrade tanárnő nem fog hozzá. Mindebből látszik, hogy komoly munka és erős szervezőgárda állt e mögött a gazdag tanulmányi út mögött. De térjünk vissza a programhoz. Bizton állíthatom, rengeteget bővült tudásunk, szélesedett látókörünk a különböző előadások során (az egyik előadóban Anna Lamperová szlovák nagykövetasszonyt tisztelhettük, aki az Európa Tanács munkájáról tartott beszámolót), mégis igazi kuriózumnak számított, mikor három szlovák diák bemutatta nekünk Strasbourg fiataljainak életét.

Az Európa Parlamentben jártunk

Szerda délután megelevenedett előttünk a híradóból jól ismert kép: az Európa Parlament ülésterme. Ez számított talán utunk fő attrakciójának. A csodálatos hetet mi sem zárhatta volna jobban, mint egy sétahajózás az Ill folyón, ami Annemarie és Dan ajándéka volt a csoport részére. Persze ezen kívül a hét folyamán többször sétáltunk a történelmi belvárosban, ellátogattunk az elzászi múzeumba, a katedrálisba, megtekintettük az Európa Tanács épületét, kirándultunk Obernaiba, St. Odille-ba, és egy jót piknikeztünk egy Rajna-parti szabadidőparkban. Emellett minden napra akadt némi elvégzendő érdekes feladat, amihez egy-egy feladatlap is járt.

Nem tétováznak, ha segíteni kell

Azt hiszem, mindannyiunk nevében szólok, mikor azt mondom, nem mindennapi, amit ez alatt a hét alatt tapasztaltunk.

Láttuk, mennyire nyitott ez a multikulturális és multinacionális város, és láttuk, milyen hosszú út áll még előttünk, míg kis országunk is ide jut, de legfőképp azt tapasztaltuk, hogy van még Európában olyan ember, aki nem tétovázik, ha segíteni kell, aki szívvel-lélekkel csinálja azt, amibe belekezd, aki felkarol, és örömet is lel ebben, aki nyitott és nyitottságra nevel, akire mindig jó felnézni.

Ha lehet, így sok száz kilométeren és egy cikken keresztül köszönetet mondani, úgy hadd köszönjem meg ezt a hetet mindazoknak, akik egy kicsit is tettek érdekünkben, de legfőképpen Magdalena Schrade tanárnőnek, Annemarie Davidnak és Dan Bernfeldnek.