Én erre születtem...

Játszott már színpadon, filmben, reklámban és mindenhol elbűvölte közönségétSomogyi Tibor felvételeAzok a belső jelek, amelyek az „utat” mutatják az emberben, nem engedték, hogy eltévelyedjen, de idő kellett hozzá, hogy ezt saját magának is bevallja. Kerekes É. Vica jelenleg a pozsonyi Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. Játszott már színpadon, filmben, reklámban és mindenhol elbűvölte közönségét.

Mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?

Nem is tudom, talán amikor még ott keringtem valahol fenn, a bolygók között. Ez belém volt kódolva már a megfogantatásomkor. Velem volt mindig a színjátszás, mellettem állt és ezért nem is hiányzott. Emiatt nem is akartam ezt választani. Inkább orvos vagy tanító szerettem volna lenni.

És hogyan jött mégis a színészet?

Valamiért állandóan tiltakoztam a színészet ellen. Egy reggel az újságban olvastam, hogy nyomozónak lehet jelentkezni. Gondoltam, Évike kipróbálja. De a felvételin kiderült, hogy nincs nyomozói lelkületem. Aztán a pszichológiával próbálkoztam, de az sem jött be. Ezután nem maradt más hátra, rá kellett jönnöm, hogy amit keresek, ami a legjobban hiányzik az életemből, az a színház.

Én úgy tudom, hogy a színészek elég elfoglalt emberek. Ez már a fősulin is így működik?

Igen, mert vannak gyakorlati óráink és vannak elméletiek. Nincs úgy, mint más egyetemeken, hogy vannak napok, amikor egyáltalán nem kell készülni. Nekünk minden nap készülnünk kell. Még ha nem is esik jól, neked akkor is menned kell. Sokszor egészen estig benn vagyunk az iskolában. Egyébként én mindig attól féltem a legjobban, hogy hogyan tudom majd uralni magamat, nemcsak a hosszú próbák miatt, hanem azért is, mert ebben a szakmában az embernek teljesen uralkodnia kell magán, hiszen egy színészmesterség órán, ha rossz passzban vagyok, akkor arra az órára meg kell szabadulnom a rossz érzéstől. Féltem, hogy nekem vajon hogyan sikerül majd ezeket a negatívumokat félretenni.

És sikerült?

Sikerült, mert nem hezitáltam felette. Szerintem nem szabad a dolgokon sokat rágódni, nem arra kell figyelni, hogy most egy feladat milyen nehéz vagy milyen rossz helyzetben van az ember, hanem arra, hogy van előtted egy feladat és te mész és próbálod megoldani. Ilyenkor már nem is úgy tekintesz rá, mint feladatra, hanem mint valami olyanra, amit szeretsz csinálni.

Valakitől egyszer azt hallottam, hogy a színészet egy olyan szakma, ahol az ember nem lehet irigy, mert ha az, akkor elveszett. Igaz ez?

Igaz. El kell viselni a sikert és a kudarcot, mind a sajátomat, mind pedig a másokét. Aki erre nem képes, az nagyon megkeserítheti az életét. Azonban az irigység egy picit ott van minden emberben, önkéntelenül is benne él, de tőle függ, hogy hogyan tud vele bánni.

A főiskolán ez jelen van, hiszen teljesítenetek kell, és ha jól tudom, akkor napi értékelések vannak.

Igen, de nem azt kell szem előtt tartanod, hogy most valamit azért csinálsz meg jól, mert jobb akarsz lenni, mint a másik, hanem azért, mert ezzel magadnak tartozol. Minden ember más, nem akarhatod, hogy a másikhoz hasonlíts, vagy másokhoz hasonlítsanak. A saját értékeidre kell építened.

Milyen lehetőségei vannak egy színésznek jelenleg Szlovákiában, amikor elvégzi az iskolát?

Az hogy kinek milyen sikere van az életben, az nem csak a tehetségén múlik, hanem szerencsén is és persze a kapcsolatokon. Tehát azon, hogy ki látott téged játszani, kivel ismerkedtél meg, aki esetleg egy darab rendezése során gondolhat rád. Ezért az embernek ott kell lennie a lehető legtöbb helyen.

Általában azok, akik elvégzik színművészeti főiskolát, el tudnak helyezkedni a szakmában?

Vannak elég sokan, akik nem maradnak ezen a pályán. Lehet, hogy azért, mert úgy gondolják, hogy mégsem ez az, amire vágytak, de vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy ők lelkileg nem bírják ezt az életmódot, nem tudják feldolgozni azt a nagy adag érzelmi töltést, illetve hatást, ami a mindennapi élet velejárója, ha az ember ezt csinálja. Vannak olyanok, akik szeretnének dolgozni, de mégsem sikerül nekik, és persze vannak olyanok is, akik nemcsak tehetségesek, hanem szerencsések is. Ezért minden nap hajtani kell, egy nap sem ülhetsz nyugodtan a fenekeden, mert lehet, hogy most kaptál egy filmszerepet, de lehet, hogy holnap már nem lesz munkád.

Mik a terveid, mint színésznőnek?

Szeretnék filmben is és színházban is szerepelni. Mindkettőben szeretném kipróbálni magamat, hiszen mindkettő más és mindkettőnek megvan a maga nehézsége. A színpadon és a filmben is mást kell megmutatnod, máshogyan kell dolgoznod. Az alap ugyanaz, de mégis más. Aztán, még ez távoli, de nagyon szeretnék majd valamikor egyetemen tanítani színészeket.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most érettségiznek és kacsingatnak a színészet felé?

Mindenféleképpen biztatnám őket, hogy próbálják meg. Ha valaki valamilyen késztetést érez a színészet felé, akkor azt ne próbálja elnyomni magában, hanem éljen vele. Ha nem sikerült, akkor el lehet töprengeni, hogy mi volt a hiba, de meg kell még egyszer próbálni. Én hiszek abban, hogy a megérzéseink soha nem csalnak meg minket. Velem is megtörténik, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan terveztem vagy valami összetörik, de az nem feltétlenül rossz, mert valamire jó volt, lehet belőle tanulni.