Elvesztette a barátait

Fél évvel ezelőtt jöttünk viszsza külföldről, a kislányom nagyon nehezen viseli, hogy elvesztette a barátait. Azóta nagyon nehezen fejezi ki magát. Forduljunk logopédushoz?

Jelige: Visszatérés.

Szerintem nem a beszéddel, mint olyannal van baj, hanem az egész élethelyzettel, amibe került. Valószínűleg minden hangot ki tud ejteni, nem pösze, se nem raccsol, nem is dadog, hanem inkább keresi a szavakat, ha magyarul kell beszélnie. Egy másik kultúrához, másik nyelvhez szokott, valószínűleg erős szálakkal kötődött a barátaihoz, s ennek most hirtelen vége szakadt. Új életet kell kezdenie, új közösségekben kell megtalálnia saját helyét, új emberekhez kell alkalmazkodnia. A sok újdonság, a hirtelen váltás még egy életerős felnőttet is próbára szokott tenni, a gyerekek is nehezen viselhetik a gyors elszakadásokat.

Inkább abban igényelne segítséget, hogy megismerje és megszeresse az új környezetet, ahová került, ahol élnie kell. Minden helynek megvan a varázsa, ezt kell segíteni felfedezni neki, így könynyebben kialakul majd a kötődés is hozzá. Segíteni kell neki, hogy minél hamarább otthonának érezze azt a helyet, ahová került. Érezze, hogy biztonságban van, hogy szerető, féltő gondoskodással veszik körül, s ha valami problémája van, segítenek azt megoldani.

Ha már nagyobb a leányzó, akkor ösztönözze arra, hogy sokat olvasson, esetleg vezessen naplót, amibe leírja élményeit, benyomásait. Próbálja megismerni új osztálytársait, próbálja megszerettetni és elfogadtatni magát velük. Lassan egy-két osztálytárssal közelebbi barátság is kialakulhat. Engedjék el őt közös kirándulásokra, színházlátogatásra, szakkörökbe, vagyis olyan helyekre, ahol más oldalukról is megismerhetők. Biztassa őt, hogy bátran elegyedjen szóba velük, nem baj, ha hirtelen nem jut majd eszébe egy-egy szó, ez bárkivel előfordulhat. Ne vegye zokon, ha esetleg megmosolyogják, vagy kinevetik, hisz a gyerekek árgus szemmel figyelnek minden helyzetet, s keresik benne a viccet, szórakozást. Tartson az osztályban élménybeszámolót, mesélje el nekik, honnan jött, milyenek ott az emberek, milyen az az ország, milyen lakásban laktak, milyen ott az iskola, hogy tanulnak, miben más, mint az itteni. Bizonyára kíváncsiak lesznek rá, hogy ki ő, hogyan élt eddig, mit tanult, miből tud többet, mint ők, s miből kevesebbet. Mit tanulhat ő az új osztálytársaitól, s mit azok tőle? Ha voltak barátai a régi lakhelyükön, tartsa azokkal is a kapcsolatot, esetleg ha megoldható, hívják meg látogatóba őket. Ha ilyen cél lebeg majd a szeme előtt, akkor már most kezdheti előkészíteni a programot: mit mutat majd feltétlenül meg nekik, mit mond majd nekik a helyről, épületekről, nevezetességekről, a természetről, mivel szerezhet nekik örömet. ĺgy az elszakadás tőlük nem lesz annyira fájdalmas, hisz belátható időn belül újra találkozik majd velük, s jól kibeszélgethetik magukat. Ha viszont továbbra sem sikerül feloldódnia a kislányának, inkább pszichológust, pszichoterapeutát javasolnék, aki segítene feldolgozni negatív élményeit, új helyzetek begyakorlásával pedig felbátorodna, s merne megszólalni új helyzetekben, ismeretlen emberek előtt.