Egyedül nem megy

A gyermek sikeres iskolai beilleszkedése megkívánja, hogy foglalkozzunk a családi kapcsolatok közegét meghaladó óvodai és iskolai szocialitás kompetenciáival. Az iskolai együttlét elemi feltételei közé soroljuk a kapcsolatfelvételt, a társakhoz, a pedagógusokhoz való viszonyulást, a feladatvállalást, a feladattartást, valamint az elemi szintű erkölcsi érzéket.

Lopás, erőszak

A beszoktatás valamely közösségbe sok türelmet és tapintatot igénylő folyamat. A szakemberek szerint a további fejlesztést segítené, ha ismernénk egyéni és országos szinten a gyermek elemi szintű szociális kompetenciáinak fejlettségét és fejlődési folyamatát. Az értékelést csoportos és egyéni megfigyelés során végezhetjük el a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer tesztjei segítségével 4–8 éves gyerekek esetében. Az elemi erkölcsi érzék vizsgálatául rövid történeteket értelmez a gyermek, amelyeket a pedagógus mesél el neki lopásról, együttérzésről, erőszakról, károkozásról valamint együttműködésről. A vizsgálat egyszerűsített, hiszen már a gyermekkorban is több komponense van a szocialitásnak, mint a fenti összetevők.

Az elemi szocialitás országos átlaga a középső csoportos óvodásoknál már 72 százalékpontos eredményt mutat. A nagycsoportosoknál stagnál, majd az első osztályban 5-6 százalékpontos emelkedés után a 3. évfolyam végéig ismét stagnál.

A kutatók a korai gyors fejlődést azzal magyarázzák, hogy a hároméves kor előtti viselkedést nagyrészt még az öröklött motívumok szabályozzák. Később a szociális fejlődést felgyorsítja a beszéd elsajátítása és a helyváltoztatás képessége, amely éppen az óvodáskor kezdetére teljesedik ki. A nagycsoportosoknál tapasztalt stagnálás oka pedig abban keresendő, hogy az óvodai csoport szocializálódása után hosszú ideig nem változik a közösség összetétele. Ezzel szemben az iskolába lépés ismét elindít egy bizonyos fejlődést, majd ez is megtorpan.

A szocialitás fent említett elemi feltételeit külön-külön vizsgálva, amely ötféle tartalmi komponens fejlődéséből áll, a kapcsolatfelvétel működik a legmagasabb szinten. A 3. osztály végére eléri a 95 százalékpontot. A további négy összetevő közös jellemzője, hogy a 2. és 3. évfolyamon nem tapasztalható fejlődés. Feltűnően csökken a feladatvállalási hajlandóság 85 százalékpontról 81-re. Ugyanez tapasztalható az elemi erkölcsi érzék fejlődése tekintetében is, amikor a nagycsoportos fejlődés 62 százalékpontról 72-re emelkedik, majd az első osztály végére 75-ig jutva megtorpan, s a 3. végére 74 százalékponra esik vissza.

Mikor iskolaérett?

Az átlagos értékekkel szemben a gyermekek szocialitása szélsőségesen különböző. Az első osztály végén is akadnak olyanok, akik megrekednek az előkészítő szinten, amely a hároméves korosztálynak felel meg. Ugyanakkor a nagycsoportosok 17%-a eléri az optimális szintet, amely 85 százalékpont feletti értéket jelent. Az első osztályba lépők 4%-a még szociálisan éretlenül, hároméveseknek megfelelő szinten kezdi meg a tanulmányait. A gyerekek 21%-a ekkor még csupán kezdő szinten áll, akikből nehezen nevelhető, állandó konfliktusok forrását jelentő tanulók lesznek. A szakemberek szerint őket még egy évre vissza kellene tartani az óvodában, függetlenül attól, hogy értelmi és testi fejlettségük iskolaérettnek tekinthető.

Az óvodai szabad foglalkozások és a játék a szociális kontaktusok kialakulásának legjobb eszköze. Ezzel szemben, az iskolában a kapcsolatfelvételt meg kell akadályozni a tanítási órák alatt. A pedagógussal kezdeményezett kapcsolatfelvétel formálisan szabályozott. Az oktatásban legmarkánsabban jelen levő frontális oktatásba nem illeszthető bele a szociális együttműködés követelménye. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kellene szentelni az együttcselekvéses módszereknek. Ilyenek a játékok, az együttes éneklés, zenélés, kórusos felmondás, sport, színjátszás, kooperatív tanulás stb.

Annak ellenére, hogy az iskolában a pedagógus által elvárt tevékenységek dominálnak, a feladatvállalási hajlandóság az első évfolyam után stagnál. Az elvárt és a vállalt feladat elvégzése bizonyos mértékű feladattartási fejlettséget igényel, amelytől az oktatás hatékonysága függ. Az óvodáskorúak 5–15 percig is belefeledkeznek egy-egy játékba vagy tevékenységbe. Az elvárt tevékenység motivációja azonban gyöngébb, s az életkori fejlettség mellett ez is okozhatja, hogy a 4–5 éves gyerektől 3–4 percnél, a 6–8 éves gyerektől 5–10 percnél hosszabb ideig tartó feladat elvégzése nem várható el.

Az erkölcsi érzékünk fejlettsége segíti a szociális magatartásunkat. A külső hatások mellett belső tényezők is befolyásolják – hol negatív, hol pozitív irányba – a fejlődését: minták, szokások, célok, előítéletek szerint. Ezek fejlődése a tudatosulástól a tudatosság irányában halad, amennyiben a magunk és a mások szociális aktivitását megfelelően kontrollálják és minősítik. Az iskoláskorú gyermek erkölcsi érzékét leginkább úgy fejleszthetjük, hogy mesék, cselekmények, történetek szereplőinek cselekedeteit beszélgetés formájában értékeljük. A rendszeresen alkalmazott 5–6 perces értékelő beszélgetések megalapozhatják a gyermek erkölcsi tudatosságának kifejlődését.