Csaták, verekedések az osztályban

A gyerekek kisebb csoportokat alkotva beszélgetnek, nevetgélnek, de semmiféle rendbontás nem történik. Egészen más tapasztalható, ha olyan osztályba nyitunk be, ahol felfűtött a hangulat. A hangzavar olyan mértékű lehet, hogy az egymás mellett állók nem értik, mit mond a másik. Sorra véve a gyerekeket látunk olyant, aki a pad tetején áll, van, aki eldob valamit, egy másik épp társa nyaka köré fonja a karját, ismét mások egymást kergetve rohangálnak, miközben nekirohannak a padoknak és társaiknak, akik aztán kapcsolódnak hozzájuk az üldözésben. Vagyis akár egy csatajelenetet látnánk. Az esetek többségében az ilyen csapat órákon is különféle rendbontó trükkökkel próbálkozik.

A tanár a kisebb vétségek közé sorolja azt a beszélgetést, amikor „csak” a társával történik. Ez a tanórán zavaró, mert bármilyen halk, biztos, hogy zavar valakit. Természetesen a tanár figyelmezteti a társalgókat, hiszen nem figyelik az óra menetét.

Biztos nem fog elutasítani

Van, aki hangos megjegyzéseket fűz a tanári magyarázathoz. Ez akkor is zavaró, ha mondandója a tananyaghoz kapcsolódik, mert megszakítja a magyarázat felépítését, logikáját, így a többiek számára nehezebbé válik a megértést. Ha te szeretnél – tehát a diák – valamit hozzáfűzni a hallottakhoz, várd meg, amíg a tanár az adott egység végére ér, jelentkezéssel kérj szót, és csak akkor mondd el a véleményedet, kérdésedet, ha megkapod erre az engedélyt. Fogadd el azt is, ha nem juthatsz szóhoz! Időhiány esetén ugyanis tanárod mondandója fontosabb lehet, mint a tiéd. Ha nagyon szeretnéd elmondani vagy megkérdezni a tantárgyhoz fűződő kérdésedet, akkor az óra befejeztével bátran menj oda tanárodhoz, biztos, hogy nem fog elutasítani.

Pár szó a jelentkezésről

Azt tapasztalom, hogy az iskolák falain belül e „kommunikációs jelzőberendezés” egyre inkább háttérbe szorul. Megfelelően érett közösségben talán nincs is rá szükség, mert a tanárral folytatott szemkontaktusból és gesztikulációból a gyerekek kiolvassák, hogy mikor szólalhatnak meg. Sokan képesek erre, ám vannak olyanok, akik nem olvassák megfelelően ezen jelzéseket. Az ilyen közösségekben szigorúan meg kell követelni azt, hogy a jelentkezést követő felszólítás után lehessen megszólalni. Ezt természetesen minden tanárnak ugyanúgy be kell tartania, s a beleszólókat meg kell büntetnie. Ezt bármilyen egyszerűnek hangzik, nehéz megvalósítani olyan közösségekben, ahol több ilyen „kotyogó” tanuló van. Ám a többiek érdeke azt kívánja, hogy a belebeszélők ne kapjanak teret a rendbontáshoz.

Beszólások

A legzavaróbb az olyan beleszólás, amely nem kapcsolódik a tananyaghoz. Sajnos ez a szokás egyre inkább terjed a mai iskolákban. Az önmagát jópofának, viccesnek vélő tanuló a tanári magyarázat közben belekapcsolódik egy-egy szóba, kifejezésbe, s ahhoz idétlen, semmitmondó megjegyzést fűz. Ez a tanárral és az osztállyal szemben tudatos és rosszindulatú, legelítélendőbb viselkedés! Kellő intelligenciával, megfelelő érettséggel rendelkező gyerek nem tesz ilyet, mert tudja, felfogja, hogy a tanára nem az ő idétlen tréfáinak színtere. Természetes dolog, hogy ilyen felett a tanár nem hunyhat szemet, hiszen nem tűrheti, hogy az órája kabaréba fulladjon. Az ilyen magatartást folytatók ellen az osztályközösség teheti a legtöbbet. Ha az osztály „hurrogja” le a hangadót, akkor érzi, hogy „műsorára” nincs közönség. Ám ha akadnak, akik jól szórakoznak a „beszólásokon”, sőt lesznek, akik további hozzászólásokkal erősítik ezt a fegyelmezetlenséget, akkor tanárodnak nagyon nehéz dolga lesz. Értékes percek vesznek el, fontos szavak nem hangzanak el, a megértést segítő feladatok maradnak el az ilyen rendetlenkedés miatt.

Az óra alatti fegyelmezett magatartásotokkal tudjátok csak elérni, hogy figyelmeteket az óra követésére irányítsátok. Könnyebb lesz az otthoni tanulás is, és ezzel párhuzamosan javul teljesítményetek. Mindezt csak tudatosan tudjátok irányítani. S lehet, hogy az eredményen még ti is meglepődtök!