Carnuntumi kirándulás

2013 őszén mi, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium elsős diákjai útnak indultunk a Bécstől keletre található Petronell és Bad Deutsch-Altenburg települések mellett fekvő Carnuntumba. Velünk tartottak a harmadik évfolyam tanulói is, akik a történelemszemináriumot látogatják. Körülbelül ötvenfős csapatunk nagy adag jókedvvel felvértezve vágott neki ígéretes expedíciónknak.

Carnuntum a Római Birodalom részét képezte valaha az ókorban, Pannonia Superior tartomány központja volt. Carnuntum és a mai Óbuda területén található Acquincum városok a Birodalom perifériáján voltak, ezért annak bukásakor sajnos a legelsők között semmisültek meg. A fénykorukban 20-30 ezres városokból csak romok maradtak, amelyek a régészeknek köszönhetően Carnuntumban életre keltek. Egykori építészeti technológiák, illetve korabeli anyagok segítségével építettek újjá néhány épületet a megmaradt alapokra. A múzeum igazi érdekessége az, hogy ezekbe az épületekbe az ideérkező látogató bátran beléphet, bármit megérinthet, kézbe foghat.

A carnuntumi szabadtéri múzeum két részből állt, elsőként a múzeum épületében lévő kis kiállítást tekintettük meg, mely az időszámításunk szerinti második századból származó sírhelyek maradványait és néhány a korabeli életről szóló kisfilmet mutatott be. A szabadtéri részen először is az egykori polgár- és katonaváros miniatűr makettjét szemlélhettük, majd utunk a piac, vagy ahogy latinul nevezték, a fórum felé vezetett. Ezután néztük meg a múzeum leglátványosabb épületét, a thermát, vagyis a római kori város egyik nyilvános fürdőjét. Láthattuk az épület padlófűtésének maradványait, a fürdő illemhelyét, könyvtárát, majd az egyik helyiség kényelmes kereveteire letelepedve hallhattunk Simon Beáta tanárnőtől jó pár érdekes dolgot a város történetéről. Bár a fürdő hívogató medencéiben mi is szívesen megmártóztunk volna, erre nem nyílt alkalom, így az irányt a polgárházak felé vettük. Elsőként a Villa Urbanát, egy tehetősebb család házát tekintettük meg, ahol a díszes étkezők és hálószobák sokaságában gyönyörködtünk. Később egy kevésbé módos polgár házát vettük szemügyre, aki az ott talált kelmék alapján a tudósok szerint valószínűleg kelmekereskedő lehetett, feltételezések szerint Luciusnak hívták. Ez a ház már kevésbé volt díszes, mégis sok érdekességgel kecsegtetett.

Végül egy különös épületmaradványra is rácsodálkozhattunk, amelynek kiléte még felderítetlen, elképzelhető, hogy a sok mozaikpadlós kis helyiség boltoknak adott helyet, de feltételezések szerint akár bordélyház is lehetett.

Utunk végén elsétáltunk a közeli amfiteátrumba is, az egykori gladiátorjátékok színhelyére. Élményekkel és sok-sok ismerettel gazdagodva térhettünk haza.

Szabó Annamária

I. B osztályos tanuló