<p>Március 25-én immár ötödik alkalommal</p><p>adott otthont a Médiasztár újságíróversenynek a gútai magán szakközépiskola.</p>
Belekóstolhattak az újságírásba
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_1396510097296_48.jpg.jpg?itok=941PYZt5)
VARGA BIANKA
Helyi és külföldi diáktársaimmal különböző kategóriákban (Az év diákújságírója, Az év riportere) mérhettük össze erőnket. Egy külön kategóriában pedig az iskolaújságokat értékelték. Több hónapos levelezések, „Jézusom, holnap van a határidő, és én még nem küldtem el!”-féle pánikrohamok, a monitor előtti zombi tekintetek, a sok „feladom”, a még több „na jó, még egyszer nekifutok” pillanatok meghozták a gyümölcsüket.
Az ünnepélyes megnyitó és beszédek után mindenki elfoglalta a helyét a kategóriák szerint szétosztott termekben, és elindult a verseny. Szétülés, feladatlap, másodperceknek tűnő „a zsűri szerint pont elég” percek, lábremegés, felolvasás. „A másik sokkal jobb volt” – gondolhatta az ember, de a lényeg lényege inkább az volt, hogy megmutathattuk, mire vagyunk képesek. Valamit megírni, azt felolvasni idegenek előtt... Nem is hangzik olyan nagy bulinak, ugye?
Az év diákújságírója címért versenyző lányoknak (köztük nekem is), riportot kellett készíteniük Képzelt riport egy magyar (pop)fesztiválról címmel. Nem tűnt nehéznek, mégis nagyon kevesen éreztek rá a „riport” lényegére. Második körben bármilyen stílusban mindenki véleményezhette a magyarországi középiskolásokra vonatkozó 50 óra kötelező önkéntes munkatörvényt.
A vélemények megoszlottak, de egy biztos, mindenki (ha amatőr újságíróként is) megállta a helyét. Az utolsó fordulóban egy kreatív feladatot kellett megoldanunk, hiszen mit ér egy firkász kreativitás nélkül. Romhányi József Marhalevél című versét alakítottuk át.
A szünetben pedig nemcsak az aranyos pincérlányok által kínált finom pogácsákba, hanem a versenyben lévő iskolaújságokba is belekóstolhattunk. Olyanok voltak, mint a finomságok: volt, amit mindenki nagyon ízletesnek tartott, volt, ami „alig sült meg”, és volt, amit szándékosan kikerült az ember.
Szerintem mindenki nevében megköszönhetem Bálint Katalinnak a verseny megszervezését, fáradozásukat, és egy nagy köszi minden felkészítő tanárnak is! Mindegyikünk nyertesként tért haza, tele tapasztalattal, tanáccsal, és nem utolsósorban pogácsákkal teli hassal ;)
A szerző a III. kategória győztese
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.