Barátság-palló határok felett

HORVÁTH RÉKA

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! pályázatának keretében a Dunaszerdahelyen székelő Építészeti Szakközépiskola 10 tanulója eljuthatott egy felejthetetlen kirándulásra. A diákok egy teljes iskolai héten át vendégeskedhettek a Kaposváron működő Építőipari, Faipari Szakképző iskolánál. A barátság-palló határok felett Dunaszerdahely és Kaposvár között szakmai és kulturális, de főként építészettel kapcsolatos programokat tartalmazott. A két iskola közös célja a tapasztalatcsere a tanulók közt, s a somogyi, illetve a csallóközi népi építészet kölcsönös megismerése. Diákjaink a kaposváriak őszi látogatását viszonozták. A két iskola diákjai közti kapcsolatépítés elősegítése, kapcsolatfenntartás a kulcsa iskoláink hazai és külhoni együttműködésének. A diákok pedig a közös tevékenységeken, a közös alkotáson át sokkal természetesebb közegben kapcsolódnak, később kötődnek egymáshoz.

A kirándulás több napon át egyfajta építészeti, kulturális kalandtúrát jelentett a diákoknak. Az első napon a kaposvári iskola fogadta a dunaszerdahelyi diákokat és két kísérőjét. A bemutatkozást és az iskola bemutatását egy tartalmas városnézés követte Kaposváron. A városnézés során Kaposvár főépítésze tartott előadást a legfontosabb épületekről. Diákjaink megtekintették a városházát, a Kossuth teret, a Szivárvány Központot és makettjét. A városnézést pihenés váltotta fel, hogy másnap újult erővel indulhasson a tíz diák a másnapi kirándulásra.

A keddi nap a kaposvári iskola tanműhelyeinek bemutatásával, a szintvizsgák menetének megismerésével kezdődött, majd Kaposmérőn folytatódott. Az iskolától nem messze található település arról híres, hogy egy világhírű lovasíjász alakított itt ki egy hatalmas lovasíjász völgyet. Kassai Lajossal barangolták be a világszerte elismert lovasíjász völgyet, megismerték az ősi lovasíjász mestert, betekinthettek az íjászat nehézségeibe, az ősmagyar harcmodorba. Nemcsak bemutatót láttak a tanulók, a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy szőrén ülni meg a lovat és íjászkodni egyszerre nem könnyű, ám felemelő érzés. A diákok alig akarták elhagyni a völgyet, nagyon érdekesnek találták. A Kassai völgyet elhagyva a tanulóknak a régi harcmodorról a népi építészetre kellett áthangolódni, hiszen Szennára érkeztek, ahol komoly munka várt rájuk. A szennai szabadtéri falumúzeumban Somogyra jellemző, karóközös – fecskerakásos – falat építettek, megismerték a talpas-vázas épületeket. Megismerkedhettek a vályogépítészettel, amelyet nagy érdeklődéssel figyeltek meg, ezután saját kezűleg is kipróbálták.

A szerdai napot tanulóink Balaton-felvidéken töltötték, a körút hosszúnak, viszont látványosnak bizonyult. A magyar tenger menti első állomás Szigliget volt, onnan a Tihanyi apátsághoz vezetett az út, ahol megnéztük az apátságot és az aktuális tárlatokat. Tihanyt Füred s végül Nagyvázsony követte. A csütörtököt a diákok Pécsett töltötték. A Zsolnai negyedben megismerkedhettek a porcelánkészítés egyes folyamataival a porcelán manufaktúrában. Pécs szívében, a központi bazilikánál és az ókeresztény sírkamráknál is jártak a diákok. Visszatérve az estét barátságos focimeccs tetézte, melyet a MÁV kollégium hátsó udvarán rendeztek meg. A meccset a dunaszerdahelyi csapat nyerte.

Pénteken a hazatérés előtt a két iskola tanulói közösen fát ültettek a jövőbeli testvérkapcsolat szimbólumaként. Fáradtan tértek ugyan haza a fiúk, de sok élménnyel és emlékkel gazdagodtak a közös programok során. Egy építész diákunk, Mészáros Ádám így ír a pár napra emlékezve: „Köszönet a két iskolának, tanáraimnak, hogy itt lehettem... felejthetetlenné tették a kirándulást. Teljesen másképp ver a szívem, ha itt lehetek ezen a csodálatos tájon, s átélhetem csodáit.”