Az Esterházyak galántai kastélyai

Eredetileg nagy kastélynak épült, rendelkezett vizesárokkal isMelyik korszaktól fűződik az Esterházy-család neve a város történelméhez?

Galánta és az Esterházyak közel nyolc évszázados története a Galántához közel eső Csallóközben kezdődik, de amikor a sors kiszorította onnan hatalmas nemzetségüket, Galántán találtak új otthonra, majdnem fél évezreddel ezelőtt.

A két kastély közül melyik volt fontosabb?

Bár a neogótikus kastély mai állapota ellenére is jelentőségteljesebb látványt nyújt, mégis a reneszánsz kastély eszmei értéke nagyobb, ez a szerény kis kastély lett családjuk második bölcsője.

Milyen különleges ismertetőjelekkel rendelkezett a reneszánsz kastély, és hogy alakult a sorsa az évek folyamán?

Eredetileg nagy kastélynak épült, rendelkezett vizesárokkal is. Fontos megemlítenünk táblás rózsakertjét, amely a magyar történelmi parkok különlegessége. Több örökös cserélődése után végül 1757-ben Esterházy Károly Ferenc generális özvegye szerezte meg, az utolsó alapvető késő barokk átépítés is az ő nevéhez fűződik. Gyermekeivel összesen 41 évet töltött a kastélyban. Talán ő volt az utolsó állandó lakója. A kastély legszerencsétlenebb korszaka a kurucok leverése után következett be, amikor a Habsburgok 999 várral együtt lebontották. Emiatt a mai kastély az eredetinek csak harmadát alkotja. A 19. században a diószegi cukorgyár birtokába került, amely majort épített ki a kastélyból. Az épületet körülvevő eredeti beépítés lerombolása és egy új lakótelep, majd iskola felépítése után a lelkes lokálpatriótáknak és a műemlékvédelmi szerveknek sikerült megakadályozniuk a kastély tervezett lebontását. Az 1980-ban végzett nagyarányú műemléki, majd régészeti kutatás szolgált alapul a későbbi felújításhoz. A renoválás olyan mértékben haladt, hogy 1913-ban már mezőgazdasági világkiállítást rendeztek itt.

Milyen célokat szolgál ma?

1992 óta a város a tulajdonosa, felhasználója pedig a városi művelődési központ. Pincéjében a Kastélyklub szervezi rendezvényeit, amely hosszú idő óta a diákok drogok nélküli szórakozását biztosítja. Földszintjén esketőterem működik, és a polgármester fogadószobája is itt található. Az ebben a szobában található címerekről arra lehet következtetni, hogy a múltban a reneszánsz kastély nemcsak a család szolgálatában állt, hanem komolyabb államügyek, társadalmi események lebonyolítása is folyt itt. Az emeleti hat teremből kettőt galéria foglal el, három helységben történelmi jelentőségű bútorok vannak kiállítva, egy helységben pedig az 1963-ban lebontott barokk Esterházy-kápolna makettje található. Ezekben a helységekben tekinthetjük meg az Esterházyak családfáját is. A kastély nagy jelentőséggel bír a város történetében, többek közt itt folynak a politikai találkozók.

Mit tudunk a másik kastélyról?

A neogótikus kastély 1633-ban reneszánsz stílusban épült, Esterházy Ferenc fiai megbízásából, ahogy azt az északi toronynak a mai Park utca felé eső homlokzatán elhelyezett tábla hirdeti. Mire a kastély elkészült, Esterházy Pál átengedte Dániel bátyjának. Az ő utódai birtokolták egészen a 20. sz. elejéig, amikor Esterházy László eladta a Csehszlovák Köztársaságnak. A család utolsó állandó galántai lakója Esterházy József volt, ugyancsak ő emeltette a galántai temetőben máig fennálló családi kriptát. Ehhez hasonló kastély csak Oroszkán, a csehországi Lednicén és Hlboká nad Vltavouban található. Az ásatások bizonyítják, hogy eredetileg négytornyos vár volt, elsősorban erődítményül szolgált. A 18. században barokk stílusban gróf Esterházy Imre építette át, ekkor rakták le alapjait a kápolnának is. A 19. században Esterházy József neogótikus stílusban építette át. A család kihalása után ereklyéiket műkereskedők vásárolták fel. Ezután egészen 1972-ig (az új járási hivatal megépüléséig) több hivatal is itt székelt. Ekkor a kastélyt a járási honismereti hivatal kapta meg. Húsz év után visszakerült a város tulajdonába, az önkormányzat pedig eladásra bocsátotta.

Miért hanyagolták el a kastélyokat és ki döntött arról, hogy csak az egyiket újítják fel?

Azért történhetett meg a kastély ilyen mértékű elhanyagolása, mert az épületet használó hivatalok nem törődtek az állapotával. Ezzel szemben a reneszánsz kastély renoválásához állami támogatást kaptak az újítók, ezért sikerülhetett legalább az egyik épületet megőrizni az utókor számára. A neogótikus kastély felújításához legalább 200 millió koronára lenne szükség, hiába cserélték ki az ablakokat, rakták fel rájuk a rácsokat és oldották meg a szigetelés kérdését. Ugyan voltak próbálkozások az átépítést illetően, de mivel az épület túl kicsi, senkinek nem lett volna kifizetődő annak felújítása. A jelképes 1 koronás áron a város nem akarta eladni, mivel félő volt, hogy a felújítás csak megvalósítatlan terv marad.

(A szerzők: Ježo Katalin, Mézes Melinda, Menyhárt Erzsébet)