Az elso újkori olimpia és a ceremóniák

Az elso – újjáélesztett – újkori olimpia rendezési jogát 1896-ban Athén kapta meg. Ám már ennek a lebonyolítása sem volt könnyu feladat. Hosszas készülodések elozték meg ezt a világraszóló sporteseményt. Utazzunk egy kicsit vissza az idoben, és nézzük, mik is voltak ezek!

1894-ben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – értheto módon – Görögországra, azon belül is a fovárosra bízta az elso, 1896-os újkori olimpiai játékok megszervezését. Elso lépésként a sportesemények színhelyéül egy márvány stadiont emeltek Giorgios Averoff, görög milliomos adományából. Az építményt az antik sportküzdelmek színhelyére helyezték.

Bár az újkori rendezvények nemzetközi méretuek voltak, az athéni olimpián a hosszú és fáradságos utazás miatt csak 12 ország 81 külföldi sportolója képviselte hazáját. A többi 230 versenyzo görög volt. A külföldiek között voltak még a görög követségek alkalmazottai is, és jó pár, véletlenül arra tévedo turista.

A versenyek idopontját a görögországi nyári hoségek miatt a húsvéti idoszakra helyezték. 1896-ban azonban kora tavasszal a megszokottnál jóval huvösebb ido fogadta a sportolókat és a nézoket: a stadionban még meglehetosen hideg szelek fújtak, és az úszók számára sem volt a legmegfelelobb a kb. 13°C-os tengervíz.

A szervezo görögök azonban nem is a teljesítményre koncentráltak, hanem az ünneplésre, hiszen boldogok voltak, hogy 1600 év után újrakezdodtek az olimpiai játékok. A magyar csapat hét versenyzovel büszkélkedhetett. Közöttük volt hazánk elso olimpiai bajnoka is: Hajós Alfréd, aki 1200 méteres gyorsúszásban szerezte meg az elso helyezést. Budapesten a Margitsziget egyik uszodája az o nevét viseli. Szokoly Alajos pedig 100 méteres síkfutásban és Kellner Gyula maratoni futásban ért el harmadik helyezést. A maratoni futást azóta is az ókorban híressé vált futár emlékére rendezik meg, aki Kr. e. 490-ben hírül vitte Marathonból Athénbe a perzsák fölötti gyozelem hírét. A távolság majdnem 40 km volt (a mai versenyeken 42 km), amit a hírnök mindenféle edzéd nélkül végig futva tett meg, és a diadalittas kiáltás után holtan esett össze.

A maratoni futás gyoztese és második helyezettje a 60 000 nézo legnagyobb örömére görög sportoló lett, sot a harmadik is, de ot kizárták, mert – mint utóbb kiderült – az út egy részét lovaskocsival tette meg. És hogy hogyan zajlottak, zajlanak azóta is az olimpiai játékok ceremóniái? A szervezok a mai napig tartják magukat Pierre de Coubertinnek, az újkori olimpiák osatyjának elképzeléseihez. 1924 óta a megnyitó ünnepségen ábécé sorrendben vonulnak fel a nemzetek a stadionban. Mindenkori kivétel az elso és az utolsó csapat: elöl vonul Görögország, a végén pedig a házigazdák.

A vendéglátó ország egyik sportolója mondja el az olimpiai eskü szövegét: szent fogadalmat téve arra, hogy betartják a szabályokat. Ezek után a bírák esküje következik, majd meggyújtják az olimpiai lángot, ami a verseny ideje alatt végig lobog. 1936 óta az antik Olümpia városának egyik templomának romjainál gyújtják meg az olimpiai lángot, amit váltófutással visznek a versenyek színhelyére. A láng meggyújtása után következik a rendezo ország miniszterelnökének beszéde, aki mindig ugyanazokkal a szavakkal nyitja meg a játékokat.

És hogy mi a mai bajnokok jutalma, azt mindenki tudja. Manapság már nem olajágakat kapnak, hanem arany-, ezüst- és bronzérmekkel jutalmazzák oket.

A gyoztesek nevét a mai napig antik hagyományként az olimpiai stadion falára vésik. Hogy kiknek a nevét örökítették meg még az újkori olimpiákon, a jövo héten megtudhatod. Akkor is tarts velünk! (s, l)